Cím: Álmaim asszonya

Szerző: Nigella

Párosítás: Snack! :D Piton/Black, illetve Kingsley/Black utalások

Történet: Piton első szexuális élménye a kissé problémás Blackkel.

Figyelmeztetés: Csak 18 éven felülieknek! (NC-17) Crossdressing, bondage, nemi identitászavar, kevés erőszak.

Dedikáció: Boldog szülinapot Dina!!! :))))) Piton legyen veled! ;DDD

-HA MEGTALÁLLAK, VÉGED VAN!

Piton lélekszakadva rohant végig a Roxfort sötét folyosóin, biztonságos menedéket keresve a nyomában loholó Lupin elől, aki úgy látszik, nem igazán értette a tréfát és egyáltalán nem találta szórakoztatónak, hogy vörös betűkkel világít a homlokán a "vérfarkas" felirat. Perselus még soha nem látta ilyen dühösnek, tehát jobbnak látta, ha szedi a lábait, főként, hogy Potter is ott kajtatott a háta mögött, az a James, aki kimentette vérengző barátja mancsai közül. A mardekáros nem tudta volna megmondani, miért tette ezt a vakmerő dolgot... vagyishogy dehogynem... szeretett volna imponálni Luciusnak, csak abban a percben nem számolt a következményekkel, most meg már késő volt. Sajnos, a diadalt mindössze néhány pillanatig élvezhette Malfoy társaságában, a második emeleti fiúvécében, mert amint Remus meglátta magát az egyik koszos tükörben, olyat ordított, hogy attól valószínűleg a közelben kiaggatott festmények alakjainak is égnekmeredt a szőr a hátán... hát igen, sikerült a griffendélesnek eltalálni a gyenge pontját, de most, hogy átkok tömkelege repkedett a füle mellett, már nem igazán bízott abban, hogy ez a remek kis tréfa oly nagyon megérte volna, legalábbis személy szerint neki. A hetedévesnek, akinek a csodálatáért elkövette ezt az ostobaságot, eszébe sem jutott segíteni, csak nevetett... lehet, hogy nem is Lupinon, hanem sokkal inkább rajta. Persnek égett az arca a szégyentől, ahogy belegondolt, hogy az idősebb fiú nyílván meg sem fogja említeni az ő nevét, amikor vacsora után a közös, zöld lámpákkal megvilágított klubhelyiségben beszámol majd a prefi megszégyenítéséről, szinte biztos, hogy megint el fogja lopni az ő dicsőségét, ő pedig hallgatni fog, ahogy mindig, még akkor is, ha most perceken belül marhára rá fog fázni. Sőt, halványan kuncogni is fog, mert Lucius elvárja, hogy mindenki nevessen a történetein és Piton pedig napokon belül megbocsát neki, amint odavet neki két kedves szót... Menekülni sincs értelme, őt úgyis mindig utoléri a szerencsétlenség.

Amint ez az agyába villant, rögtön el is botlott saját piszkafa-lábában és ahogy végigesett a grafitszürke, hideg kövön, annyira beverte az állkapcsát, hogy kishíján kitörtek a fogai. A tüdejéből hirtelen kiszorult a lélegzet, csak valami csoda folytán tudott erőt gyűjteni a feltápászkodáshoz, az utolsó morzsányi akaratával lenyomni a legközelebbi ajtó kilincsét és bezárkózni. Az a szörnyeteg Remus és a haverja a szó szoros értelmében felkenődtek a súlyos fára, a lihegésük szinte tisztán hallatszott... miután fizikai erővel nem sikerült betörniük, elfúló szitkok közepette már rángatták is ki a talárjaik belső zsebéből a pálcájukat. Itt a vég, futott végig Perselus idegszálain... annyi ereje maradt még, hogy lecsússzon a földre, hogy megvárja, míg betörnek és ismét jól eltángálják. Talán megint eltörik az ujját vagy az orrát, ki tudja... nem számít, majd Madame Pomfrey rendbehozza, nem igaz? A fájdalom nem fontos, nem kell törődni vele...

-Alohomora!-hallotta a vérfarkas hangját és lelkiekben mindenre felkészült...

...de a zár nem engedett!

-Alohomora, alohomora!

-Várj, biztos ideges vagy... majd én: alo-HO-mora!

-Bassza meg! A kurva anyád, Pipogyusz, nyisd ki azt a rohadt szart! Te tudod a legjobban, hogy úgyis megvárunk itt kinn és elintézünk!

-Alohomora!

Eszeveszett kilincsrángatás, dühtől fröcsögő fenyegetőzés, két felpaprikázott griffendéles... és neki semmi baja nem történt eddig, leszámíta, hogy elbotlott! El sem merte hinni, hogy ilyen olcsón megússza, ez nem lehet igaz, biztos csak álmodik, menten kinyílik az ajtó, ő meg megkapja, amit a vesztesek érdemelnek... Ült és ült, moccani ne sem mert, nehogy megtörje a benti csendet, visszatartotta a levegőt is, nem nézett se jobbra, se balra, az elharapott szájáról sem törölte le a vért. A kintiek egy idő után elmentek, de ahogy sejtette, hamarosan visszajöttek, nyílván tőrbe akarták csalni, hátha lesz olyan lökött és kisétál... Miután másodszor is elodalogtak, felötlött benne, hogy most kéne esetleg szétnézni, hátha van a teremnek még egy kijárata és talán marad esélye visszasurranni a Mardekár alagsori főhadiszállásához, akkor pedig, ha kihagyja az esti étkezést, holnapig nyugta lehet. Mesés kilátások...

Újult reménnyel telve pattant fel, de egy lépés után úgy érezte, menten hanyattesik a megdöbbenéstől, még fel is kiáltott meglepetésében, ami rá soha nem volt jellemző. A lomtárnak tűnő, közepes méretű helyiség egyetlen, kisméretű, négyszögletes ablaka előtt egy mozdulatlan alak ült. Amit ő a szeme sarkából egy régi köpenyekkel teleaggatott fogasnak vélt, az egy nőnek bizonyult, egy fehérneműs nőnek, akinek olyan alakja volt, hogy Piton azt gondolta, szüzességének teljes csodálatával menten lemegy hídba, tágranyílt szemekkel futatta végig a tekintetét a szédületes hosszúságú, formás lábakon, a valószínűtlenül karcsú derékon, a férfivadító fehérneműn, a hosszú, hullámos sötét haj sziluettjén és a farka menten görcsberándult.

-Tanárnő, én megmagyarázom!-dadogta a leglehetetlenebb fejhangján, a védelmező ajtóhoz lapulva. Megbabonázva meredt a fantasztikus bombázóra és lelki szemei előtt megjelent a gyönyörű arcmás, amiből a félhomály és a fényviszonyok miatt kizárólag a szemek csillogását látta eddig.

-Minek szólítottál?

A hang erőtlennek tűnt, mégis erősnek és mélynek... hogy lehet egy nőnemű lénynek ilyen érzékien rekedt és tökéletes a hangja? Perset lassanként a szívroham fenyegette, igen, itt akar meghalni, boldogan, az istennő előtt, igen, mostmár el tudja dönteni, hogy inkább mégiscsak heteroszexuális, micsoda illat, Merlin fonott szakállára! Hipnotizáltan térdreborult és kúszni kezdett a tűsarkú cipőbe bújtatott, fekete szaténszalaggal körbefont lábacskák felé... legalább egy csókot hadd leheljen rájuk... Igen, gyönyörű simák, sápadtak, babapúder-szagúak. A mardekáros megragadta az egyik csodás végtagot és az ajkaihoz emelte, mit sem törődve hatalmas méretével és nyelvét végigfutatta rajta, egészen a jó... erős térdig... dehát senki sem lehet hibátlan.

-Álmaim asszonya!-mondta tisztán és érthetően...

... SIRIUS BLACK ARCÁBA!!!

Az a rúgás, ami ezek után érte a vállát, minden eddiginél jobban fájt. A fémből készült tűsarok jóformán lyukat fúrt a húsába és a látvány örök időkre a tudatába égett. A legrosszabb az volt az egészben, hogy a griffendéles iszonyúan izgató hatást tett rá, kifestett képe egyáltalán nem tűnt közönségesnek, sőt... Az iskola legjobb csaja lett volna még műszempilláit rebegtető fiúként is, klasszisokkal lekörözte meglehetősen utálatos unokanővéreit.

-Na mire vársz, ölj meg, intézz el, én könyörgök!-nyögte Perselus megszégyenülten, a földön fekve, de Sirius nem mozdult.

-Kérlek, végignyaltam a lábaidat, hadd dögöljek meg, nem akarok ebben a szégyenben tovább élni!

-Talán nem tetszenek?!-kérdezte Black sértődöttnek tűnő hangon.

Pitont szinte a kőhöz szegezte a megrökönyödés, csak bámulta a plafont.

-De.-vallotta be, önmagát is meglepve vele.

A másik fiúnak egy pillanatra önelégültség ömlött el a vonásain, ahogy elfordult: az ablak fényétől keretezett profilján már inkább látszott, hogy nem nő, de így is tökéletesen bűbájosak maradtak a körvonalai.

-Mozdulni sem tudok, mert a székhez vagyok kötözve egy bőrszíjjal, te ostoba!-közölte sajátosan kedves stílusában.

-Miért?-tornázta fel magát Pers ülő helyzetbe.

-Mi közöd hozzá?

-Mondd tényleg olyan korlátolt vagy, hogy nem veszed észre, hogy én vagyok helyzeti előnyben?-halászta elő a pálcáját a vézna hőszerelmes és meglóbálta Siri orra előtt, de még mindig úgy meg volt lepve, hogy képtelen lett volna az eszébe idézni egyetlen varázslatot is-Vártál valakit?

-Igen... de miután TE kizártad... az ajtó meg van bűvölve és még két órán keresztül nem fog kinyílni, miután az, aki elsőnek bejön rajta...

-Ki az?-vágott a szavába Piton.

-Csak nem féltékeny vagy, vagy mit türelmetlenkedsz? Mellesleg ehhez sincs semmi...

-Remus vagy James?

-Nem, de...

-Pettigrew? Csak nem Pettigrew az?-nevetett fel a mardekáros és hosszú idő óta először boldognak érezte magát, amikor a düh átsuhant kiszolgálatott ellensége csini pofikáján-Nem mondod komolyan, hogy annak a nyomorultnak a kedvéért vágtad így puccba magad?!

Gusztustalan volt az ötlet is, de Perselus furán izgatónak találta, hogy a kis nyálasképű pancser úgy szórakozik az iskola egyik nagymenőjével, ahogy a kedve tartja.

-És meséld el, mit szoktatok csinálni, hm? Nézeget és fogdos téged, vagy másra is képes?-emelte fel a pálcájával Sirius formás állát, hogy szemügyre vegye a rózsaszín szájfénnyel vastagon bemázolt, duzzadt ajkakat és életében először igazán érezte, mi az a hatalom.

-Fordulj fel, te perverz disznó!

-Én vagyok a perverz?-kacagott fel ismét-Még ezt mered mondani, amikor női ruhában, egy székhez kötözve várod, hogy egy válladig érő, beszari kis pancser beletegye neked az ötcentis fütyijét?

-KUSS LEGYEN, VAGY...

-Vagy mi? Megmutatod nekem a bugyidat? Most nincs itt James, hogy segítsen, egyedül vagy, drágám... Egyedül, velem. Tudod, biztos emlékszel rám, én vagyok az a Pipogyusz, akinek a múlt héten kihajítottad a táskáját a jóslástan teremből... már vagy harmadik alkalommal ebben a tanévben. Kedden meg belenyomtad a fejem sütőtökpürébe, amikor elmentél mellettem az ebédlőben. Egyszer eltörted a csuklóm, amikor lelöktél a lépcsőn... Viccből odaküldtél a vérfarkas haverodhoz, hogy tépjen szét. Biztos emlékszel...

Black arca szinte eltorzult.

-Újra megtenném!

-Igen... mert beteg vagy, egy szegény, visszamaradott szürkeállományú, frusztrált kis buzeráns.

-Ahogy te is.-vigyorgott gonoszul a griffendéles-Olyan vak vagy, ha a farkam már a szádban lett volna, akkor sem veszed észre, hogy nem vagyok lány! Bár, biztos észreészrevetted, csak reménykedtél, hogy meghúzhatsz!

-Biztos, Black, biztos... élj csak a kis világodban, hordjál női tangát, az való neked! Nyílván attól vagy mindig olyan izgálga! Mondd csak, azért versz, mert tetszem neked? Így mutatod ki a szereteted? Vagy csak kidörzsöli a kis popsidat a bugyi, attól vagy úgy bepörögve?

-Baszd meg a kurva anyád!

-Ó, anyám, ha márt így emlegeted, azt hiszem, igazán kedvelne téged, pont olyan vagy, mint az apám, egy antiszociális, pszichopata alkoholista, de őt sem bírja elhagyni. Milyen szép lenne, ha testvérek lennénk, imádna téged, biztosan te lennél a kedvence kettőnk közül.

Siriuson látszott, hogy a gondolat is elborzasztja és hirtelen nem tudott mit felelni, csak szikozódott.

-Hogy is mondanák azok az imádott muglijaid: lemerült az akkumlátor az agyadban, Black? A halványlila szemhéjfestékkel próbálod kompenzálni, hogy az agyad szőke? Hogy csak egy jólsikerült zombi vagy?

Ahogy farkasszemet néztek, Piton szinte látta, hogy a másik orrlyukai tüzet okádnak, ahogy megmarkolta a combjait, de folyatta:

-Lehet, hogy jók a jegyeid, hogy bárkit megkaphatsz, hogy szuperül kviddicsezel, de attól még akad pár ember, aki észrevette, hogy annyit se érsz, mint egy darab szar... ahogy hallom, például az anyád. Ez a probléma, igaz? Apuci nem lovagoltatott eleget a térdén, amikor kellett volna, hanem drága játékokkal szúrta ki a szemed, ugye? Anyuci mindig a házmanóra bízta, hogy tömje beléd a kaviárpürét és soha sem dícsért meg, hogy milyen szépet rajzoltál, jól mondom? Ezért nem tudod azt se eldönteni, hogy fiú vagy-e vagy lány... senki sem mutatta még neked meg, hogy milyen az igaz férfi, nemde? És Jamestől sikerült ellesni? Nem említette még neked, hogy ő nem használ arcpirosítót? Láttam, ő vigasztalt múltkor a gyengélkedőn, amikor leestél a seprűről... Hát szabad az ilyen nagyfiúknak nyílvánosan sírni?

-Ha egyszer kikerülünk innen, megbánod, hogy megszülettél.-nyögte Sirius idegességtől remegő hangon és egyre lilásabb lett az arca.

-Elég merész vagy, amikor úgy felhúztad magad, hogy mindjárt megfulladsz ettől a fűzőtől, de nem tudod egyedül megoldani a zsinórjait...-jegyezte meg Perselus és megcsókolta az ellenkezésre képtelen griffendélest, forró szájába csúsztatta a nyelvét, közben pedig kifűzte a fekete fehérneműt, hogy levegőhöz jutassa a másikat. Black mohón kapkodta az oxigént, amint tehette, aztán meg elkezdett fura arcot vágni, mint aki sírva akar fakadni.

-Ne merészelj bőgni!-ragadta meg Pers az állát halkan sziszegve-Már így is elég szánalmasan festesz.

Ez nem volt igaz, de a mardekárosnak jól esett kimondani.

-Kö-hösz.-motyogta Siri és a szürke szemeiből fojni kezdtek a könnyek.

-Ne hisztériázz, te primadonna.-ölelte meg "álmai asszonyának" nyakát és hagyta, hogy a testnedveit a talárjára ömlessze. A testi közelségtől igencsak felizgult...

-Ha akarod, lefekszem veled.

-Ne alázd meg magad ennyire, rosszul vagyok tőled.-mosolyodott el Piton és valami diadalittas mámor járta át az ereit, ahogy rádöbbent: most tuti, hogy el fogja veszíteni azt, amit már vagy két éve totál feleslegesnek érez és semmi szörnyűt nem talált abban, hogy ezt egy azonosneművel teszi... megdöbbentően természetesnek tűnt, hogy eloldja csinos partnerét, aki a tűsarkújában legalább egy fejjel magasodott fölé és eszeveszetten csókolózni, ölelkezni kezdjenek, miközben ő a formás, harisnyatartós combokat simogatja. Lehet, hogy Sirius válláig ért csak, de ő legalább két méteresnek érezte magát az örömteli izgalomtól.

-Itt van egy ágy... egyszemélyes, de...-lépett ki Black a cipőjéből és így mindjárt lecsökkent kettejük között a méretkülönbség-...úgyis egymáson fogunk feküdni.

-Reménykedsz?-húzta fel a mardekáros a szemöldökét, ám nem bírt túl sokáig pártatlan maradni.

-Hogyan szereted?-túrt Siri a hajába hízelegve.

-Női ruhás griffendélesekkel... nem tudom.

-Megfarkaljalak? Vagy...

-Ne! Nem, inkább... én téged.

-Biztos?

-Nem.

Mire feleszmélt, már félig levetkőztették, lefektették és a másik markában volt-szó szerint, aki a nyakát szívogatta.

-Mit csinálsz?-kérdezte idegesen-Te vagy akit meg szoktak húzni, nem?

-Tévedés!-mosolyodott el Black-Az, hogy felidegesítettél és nem válaszoltam, nem azt jelenti, hogy a kizárólagos igazság, amit bemeséltél magadnak...-húzta végig az ujját a szemöldökén és a tekintete szinte hipnotikussá vált-Peter néha furulyáz egyet nekem, de most Shackleboltot vártam. Ő az egyetlen, aki...

-Jó, jó! Nem akarom tudni... csak essünk túl rajta.

-Nem lesz olyan rossz, ahogy azt te képzeled.-futatta végig a kezét a hasán Sirius, hogy újra megfogja-Én imádom, amikor Kingsley teljesen bennem van és a szétfeszülök a lüktető...

-Shhh!-fogta be a száját Perselus-Csak csináld, oké? Legalább míg együtt vagyunk, szeretném azt hinni, hogy nem vagy mindenki Blackje. Ha már nem lehetek én benned...

-Nem, mert nem vagy elég tapasztalt és a végbél sérülékeny...

-Egyszóval félsz, igaz? Nem bízol bennem, félsz, ha kiszolgáltatod magad nekem, akkor bosszút állok rajtad, ezt gondolod.

A griffendélesnek megállt a keze.

-Ez... ez nem igaz...

-Dehogynem. Egyszer az életben képes lennél egy önzetlen cselekedetre velem szemben? Szűz vagyok és nem akarom így elveszíteni... Azt viszont szeretném, ha már közösülsz velem, akkor ne legyél pánikban attól, hogy mikor teszek valami szemétséget... Talán volt már dolgod pár emberrel, de még mindig az a gyerek vagy, aki attól fél, hogy a mamája leszidja.

-Te nem ismered az anyámat!-kiáltotta a griffendéles dühösen, majd felült és elfordult.

-Nyugalom, rendben? Csak próbálom megértetni, hogy szeretnélek megdugni... ha esetleg megengeded. Ígérem, vigyázni fogok.-simította végig a hátát és a vállát Piton, majd óvatosan megszabadította a parókától és leszedte a szemhéjáról a műszempillákat, majd elmaszatolta a festéket-Téged kívánlak, nem azt, akit ebben a göncben játszol.-húzta le finoman a másik fehérneműjét, majd a lábai közé nyúlt-Lazíts.

-Shacklebolt nem fog örülni...-jegyezte meg Siri, amint a széttett lábai között a fenekét simogatta.

-Ne törődj vele, nem hiszem, hogy meg fogja tudni, ha te el nem mondod neki. De ha nem intézlek el sürgősen lejár az időnk és akkor valóban balhé lesz, szóval... majd azt hazudod neki, hogy megerőszakoltalak.-játszadozott el a mellbimbóival Pers, míg a partnere maszturbált és a szájába vette a fülét.

-Ah... ez... ezt szeretem, ha Kingsley..

-Csend.-fogta be a száját a Perselus-Nyugi.-húzta fel az ágyra-Vagy lekötözlek.

-Szeretném.-vallotta be Black.

-Nocsak, bébi. Nem vagy egy egyszerű eset.

-Eléggé izgulok, ha belém hatolnak... és nem az hogy félek, hogy durva leszel... inkább zavarna, ha túl... gyengéd lennél. Ezért kamuztam az előbb.

-Huh szivi, téged megkapni... nem könnyű. Már nem is tudom, ki kettőnk közül a valódi mazohista. Úgy érzem, hosszú és boldog évek várnak ránk... ha túléljük az első közös szexuális élményünket. De már tudom, hogy te fogsz a sírba vinni. Egy nap agyonversz vagy az őrületbe kergetsz.-nyomta le Siriust hirtelen elhatározással hasra és a csuklóit a harisnyatartójával hozzákötözte-Viszont előbb még kihasználom a maradék negyed órát, ha lehet.

-Még fél van.

-Annál jobb veled az anál.-vette kezelésbe manuálisan a griffendéles ánuszát és megállapította, hogy imád humorizálni szex közben. A forró hús körbefonta a két ujját és Black végre úgy muzsikált alatta, ahogy azt mindig is szerette volna.

-Síkosítani hogy szoktatok, a véreddel, szivi?

-Ah... pálcád, dugd belém, ah... pál-cád.

-Azt hiszem, beléd szerettem, Black.-húzta szét a rózsaszín feneket és beirányította a varázseszközt a kéjtől reszkető testbe, majd elkezdte kielégíteni vele a partnerét, s amikor már úgy érezte, hogy ő készen áll, elmondott egy nedvesítő varázsalatot. Sirius ekkor már eszét vesztve élvezkedett alatta, de nagy nehezen kinyögte, hogy van a nászágyuk alatt valami, ami még "fontos". Piton mindenesetre csak egy széles bőrszíjszerűséget lelt egy bonbonos dobozban és egy pillanatra felmerült benne a csokoládés képek láttán, hogy nem ők hárman az "egyetlenek" a tündérbogara életében, de aztán az utasítások szerint a másik dereka alá fűzte a szíjat és a végeit a két kezébe fogta.

-Így te szabályozod az egészet... hogy milyen szögben akarsz belémhatolni.-nyögte a kipirosodott arcú griffendéles.

-Akkor vágjunk bele...

Az egész farka előbb benn volt a szeretőjében, mint hitte volna és ordítani tudott volna az örömtől, olyan kellemes érzés járta át a szűk végbélben, a másik minden egyes nyikkanása őt is megborzongatta. Erőteljesen megmarkolta a "zablát" és a felesleges erejét abba fektette, hogy minél erőteljesebb pucsításra késztesse a nyafogó kislányként vinnyogó Siriust... Hamar eljött az a pont, ahonnan már csak az érzékei irányították, az illatok, a hangok, a látvány, az érintés... Black reszkető combjai, a verejtékének csábító kipárolgása, a az épp ésszel nevetségesnek ható könyörgése. Túlságosan együtt voltak ahhoz, hogy érezze, ő maga mit cselekszik. Az egész nyílván nem lehetett több 2 percnél, de az érzései még hosszú időn keresztül a markukban tartották...

___________________________________________________________________________________

Cím: Apák

Szerző: Dina

Szereplők: Perselus Piton/Sirius Black

Figyelmeztetés: Csak 18 éven felüleknek (NC-17)! Slash, M-preg, nem túl jó illusztrációk.

Tartalom: Egy kis mindennapi veszekedés a Piton-Black család életében.
Hossz: 1347 szó (e nélkül a hosszúra nyúló ismertető nélkül, de hát jobb biztosra menni)

Ajánlás: Nigellának. Bocs, én sem ilyet akartam, de elragadtattam magam…


-Apa? Akarom mondani, Piton professzor?

Perselus vetett egy éles pillantást a lányára. Tudta jól, hogy az elszólás nem volt véletlen. Rheia igazi mardekáros volt, aki mindig is igyekezett kihasználni, hogy az egyik apja Roxfort közrettegésnek örvendő bájitaltanára.

-Tessék.

-Nem akarok Weasleyvel párban lenni! –jött az elkerülhetetlen panasz. –Mindig mindent elront! Múltkor is direkt rosszkor dobta be az üstbe a denevérszárnyat, és…

-Ez nem igaz! –tiltakozott Joe, Bill Weasley fia. –Professzor, nem így…

Rohanó léptek, majd a kicsapódó bájitalterem-ajtó kímélte meg Pitont attól, hogy meg kelljen oldania a helyzetet. Egy lihegő másodéves Hollóhátos esett be a terembe.

-Professzor! Black tanár úr… baleset… a kviddics pályán… -nyögte ki a fiú, ziháló lélegzetvételek között.

-Mi? –futott ki a vér Piton arcából. –Mi történt?

-Volt egy baleset a kviddics pályán…Black professzor rosszul lett…a gyengélkedőben van.

Piton látta a szeme sarkából, hogy a lánya talpra ugrik, feledve vélt sérelmét Weasley iránt.

-Osztály, a mai gyakorlati óra elmarad. Olvassátok el a tizediktől a tizenkettedik fejezetet a könyvben. Rheia, te felügyelsz, hogy minden rendben legyen.

-Nem! Én is megyek! Mi van, ha a papa…

-Azt mondtam, itt maradsz és felügyelsz az osztályra! A te felelőséged, hogy minden rendben legyen, megértetted? –Némileg szégyellve magát lánya elvörösödött arcát, és sírásra görbült száját látva, de válaszra nem várva, Perselus kiviharzott a teremből. A Hollóhátos fiú egy darabig a sarkában loholt, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a bájitaltanár nem fogja pillantásra sem méltatni lassan leszakadt tőle.

Kipirult arccal és kissé kifulladva rontott be a gyengélkedőre, de amikor meglátta Siriust, megtorpant. Párja egy ágyon feküdt ugyan, és kissé sápadt volt, de úgy tűnt semmi baja. Sőt! Épp vigyorogva mesélt valamit a mellette kuporgó Titusnak.

Perselus úgy érezte, hogy több mázsától szabadult meg, ahogy a súlyos kőként a gyomrában ülő aggodalom elpárolgott. Egy pillanatra szinte beleszédült a megkönnyebbülésbe, de rögtön egy másik, ismerősebb érzés vette át az aggódás helyét: düh.
-Mégis, -csapta be maga mögött az ajtót –mit csináltál a kviddics pályán?

-Ah, Pers. Mondtam a srácoknak, hogy ne szóljanak neked, hogy ne aggódj fölöslegesen, de látom nem hallgattak rám. Ne nézz már így rám! Nem csináltam semmi különöset, csak repülni tanítottam Titust.

-Hogy mit? –sziszegte Piton összeszorított fogakkal. –A te állapotodban? Lehetne már annyi eszed Black, hogy…

-Az én állapotomban?! Én jól tudom, hogy mit szabad és mit nem az én állapotomban Perselus! Ne merj kioktatni!

-Szemlátomást te idióta, nem tudod!

-Ne merj ilyen hangon beszélni velem, főleg ne a gyerek előtt!

Piton vetett egy pillantást nyolc éves fiukra. Titus szinte mindenben Siriusra ütött. Tipikus Griffednél-jelölt volt, csupa körültekintés nélküli vakmerőség és hencegés. Most azonban szokatlanul csendesen ült Sirius ágyának szélén, apja kezét szorongatva, és arcán jól látszott, hogy nemrég sírt.

-Titus, menj ki kérlek. –mondta halkan Piton.

-Én nem…

-Kifelé! –mordult rá Piton, és a fiú kisietett.

-Ó, ez gyönyörű volt! –könyökölt fel az ágyon Sirius, nyilvánvalóan mérgesen. –Legyél csak igazságtalan a gyerekkel, attól majd jobban érzed magad.

-Sirius. –Próbált meg nyugalmat erőltetni magára Piton. –Már a hetedik hónapban vagy. Hogy jutott eszedbe, hogy seprűre ülj?

-Nagyszerűen repülök, nem számít hányadik hónapban vagyok! Csak…a landolás sikerült most kicsit keményebbre a szokottnál. Igazán lehetnél velem megértőbb… -Piton legnagyobb ijedelmére Sirius szája veszélyesen lefelé kezdett görbülni és könnyek kezdtek csorogni a szeméből. –Tudod jól, hogy nem bírom, ha be vagyok zárva négy fal közé folyamatosan. Ráadásul mióta kitaláltad, hogy ne is tanítsak az utolsó három hónapban- nem mintha az átváltozástan olyan veszélyes lenne- majd belehalok az unalomba. Tudod te milyen nehéz ez?

Perselus beletúrt a hajába, miközben élete párja a sírással küszködött. Egy jó pár éve már immunins volt lelki zsarolási kísérleteire, de Sirius előző két terhessége már megtanította rá, hogy ilyenkor valóban sokkal érzékenyebb a szokottnál.

Piton mind a két gyerek születése előtt megfogadta, hogy többet nem vállalnak. Az, hogy férfiak is teherbe eshetnek, nem volt példa nélkül való varázslóvilágban, de attól még ritka és veszélyes volt. Az eredete állítólag valami régi római varázslatra vezethető vissza. Legalábbis csak olyan aranyvérű családokban fordul elő, melyek családfáját eddig a korig vissza lehet vezetni. A Black család is ilyen volt.

Amikor Sirius először teherbe esett, mégis mindkettőjüket meglepetésként érte. Nem, ez talán túl enyhe kifejezés, hiszen amikor kiderült, hogy az állandó reggeli rosszulléte minek köszönhető, úgy összevesztek, hogy majd egy hónapig szóba sem álltak egymással. Szerencsére mielőtt még túl késő lett volna kibékültek. Persze a második és most a harmadik terhesség sem volt viharoktól mentes, de mik voltak ezek ahhoz az elsőhöz képest…



Ha őszinte akart lenni, Piton beismerte legalább magának, hogy ezek a veszekedések javarészt az ő aggódásának voltak köszönhetők, no meg annak, hogy nem tudta ezt hogyan levezetni. De hát a férfi testet nem arra teremtették, hogy gyereket hordjon ki, és Sirius rendszeresen elfeledkezett erről…

Perselus megrázta a fejét, hogy visszahozza magát a jelenbe. Sirius elfordult tőle, és jól hallhatóan szipogott. Piton felsóhajtott, előhalászta a zsebkendőjét és leült mellé az ágyra.

-Hol van Madame Pomfrey? –kérdezte, miközben Sirius kezébe nyomta a zsebkendőt.

-Elment szólni neked. -Sirius egy elefántcsorda hangjával és hatékonyságával kifújta az orrát, majd harcra készen visszafordult párja felé. –Én tudtam, hogy csak felhúzod magad! Azért nem akartam, hogy szóljanak neked! Ha egyszer te csinálnád végig ezt a terhesség-dolgot, tudnád mennyire nem fenékig tejfel ilyenkor az élet! De nem, te csak becsörtetsz ide, teljesen feldúlva és ordibálsz velem és a fiaddal!

-Én csak…ne haragudj. –Nyögte ki alig érthetően Piton.

-Ilyenkor én több törődésre és kedvességre vágyom! De te…

-Én olyan vagyok, mint mindig is!

-Én is erről beszélek!

Egy hosszú percig csak dühösen méregették egymást, végül egyszerre néztek félre.

-Majd megpróbálom magam visszafogni magam, jó? –Ajánlotta fel végül Sirius békítőleg. –Nem mindig bajba kerülni, hülyeséget csinálni, meg ilyesmik. Tudom, hogy aggódsz értem, és jól is esik hidd el.

-Én meg majd igyekszem türelmesebb és gondosabb lenni. –tette hozzá az ő részét az alkuból Piton. –Én meg azt tudom, hogy nehéz neked, és tisztellek, amiért így bírod.
Egymásra mosolyogtak. Mindketten nagyon jól tudták, hogy egyikük sem lesz képes semmit sem betartani ezek közül: ha eddig nem tudtak kibújni a bőrükből, most sem fognak. Mégis, magukban úgy vélték, már az is szép a másiktól, hogy a hibáit elismeri.

-Had tegyem jóvá…-ajánlotta fel Piton és egy pálcamozdulattal bezárta a gyengélkedő ajtaját.

-Nincs órád? –kérdezte Sirius, de azért nekiállt kigombolni Piton talárját.

-Ne aggódj, biztos kezekben hagytam a kölyköket.

-Mégis hogy érted…-kezdte Sirius, de egy csók beléfojtotta a mondatot, és elfeledtette vele gyanakvását. Gyakorlott könnyedséggel kerültek le róluk a talárok.

Piton végigcsókolta Sirius kidudorodó hasát, becsúsztatta nyelvét a köldökébe. Mindig is gyönyörűnek találta párja testét, és ez akkor sem változott, amikor az terhes volt. Sőt…ilyenkor Sirius sokkal kevésbé volt mozgékony és követelődző, sokkal inkább hagyta magát kiszolgáltatni Pitonnak, akire ez úgy hatott, mint a legerősebb izgatószer.

Piton egy varázsigével odahívott magához egy égési sérülésekre használt kenőcsös tégelyt. Szájába vette Siriust és közben két síkosított ujját felcsúsztatta annak lyukába.

Pár mozdulat után már mindketten ziháltak. –Ne, Pers, elég. Akarlak…

Sirius az oldalára fordult, Piton pedig a karjával felemelte a lábát és hátulról beléhatolt. Mindketten felnyögtek. Ebben a pózban gyors tempóról szó sem lehetett, de nem is kellett. A lassú, mély mozdulatok mindkettőjük számára kielégítők voltak.

Piton végigsimított Sirius hasán és megragadta a farkát. Pár mozdulat Sirius elélvezett, Piton hamarosan követte. Lihegve feküdtek egymás mellett az ágyon, Piton még mindig Siriusban.



-Gyakrabban kéne összevesznünk, Pers.

-Ennél is gyakrabban?!

-Hm-hm. Azt hiszem összekoszoltuk Poppy lepedőjét.

-Ha gyógyultnak érzed magad, akkor talán ideje lenne eltűnnünk innen.

-Jó ötlet. –De még jó pár percig egyikük sem mozdult.

/*/*/*/

Rheia Piton-Black aggódva sietett a folyosókon, Madame Pomfrey kezét szorongatva. Tudta, hogy az apja büszke lesz rá, mivel tökéletes rendet tartott a teremben (és felírta az összes rosszalkodó Griffendélest) amíg a medivarázsló nem jött és fel nem oszlatta az osztályt.

Az elsőéves mardekáros lány nagyon aggódott. Madame Pomfrey ugyan biztosította, hogy a papájának semmi baja, csak egy kicsit seggre esett, de ő ezt nem hitte, amíg a saját szemével nem látja.

A gyengélkedő előtt Titus ült, lábát lóbálva. Bár még látszott a sírás nyoma az arcán, már vigyorgott.

-Mi történt? –kérdezte az öccsét Rheia.

-Apa és Papa összevesztek. –intett az ajtó felé fejével a fiú, ami mögül ebben a pillanatban két, kielégült nyögés szűrődött át. –De már kibékültek. –és összevigyorogtak nővérével.

Vége ;)

_______________________________________________________

Cím: Felejtés

Szerzõ: Dina

Szereplők: Piton/Sirius, Csikócsőr/Sirius

Történet: Piton megadja Siriusnak, amire vágyik...

Korhatár: Kizárólag 18 éven felülieknek (NC-17)! Lásd: párosítás.

-Gyűlöllek Black…-nyögte Piton. –Te utolsó, gusztustalan kis féreg…

Siriusnak normális esetben meg lett volna erre a megfelelő válasza, de ez nem volt normális eset. Bár lehet, hogy pont ez volt a normális, és minden más abnormális. Vagy talán nem is számított.

Piton csípőjének mozgása egyre gyorsabb és durvább lett, és szavai kezdték elveszteni értelmüket Sirius számára. Halványan tudatában volt annak, hogy másnap ha visszagondol erre, a föld alá fog süllyedni szégyenében, bár egyre jobb volt abban, hogy ne gondoljon a Pitonnal töltött estékre.

Már legalább egy hónapja ment ez így, mióta az egyik veszekedésük olyan sokáig elnyúlt, hogy a Rend összes többi tagja elment már a Grimmaluld Tér 12-ről. Sirius már nem is emlékezett, hogy éppen miért ordibáltak egymással, sőt még arra sem, melyik volt az a pillanat, amikor a veszekedésből valami más lett. Úgy rémlett az egyik pillanatban még a megszokott sértéseket vagdosták egymás fejéhez, a következőben pedig már Sirius a konyhaasztalon feküdt hason, Piton farkával a seggében.

Sirius nem volt hajlandó belegondolni, hogy miért lett hirtelen élete középpontja az, hogy Piton rendszeresen dugja őt. Egyszerűen csak megtörtént. Piton nem volt kedves, nem volt óvatos és nem volt gyengéd. Bár Sirius minden alkalommal élvezte együttlétüket, ez nem annak volt köszönhető, hogy Pitont különösebben érdekelte volna más a saját gyönyörén kívül.

Sirius már régen elvesztette uralmát saját sorsa felett és egyszerűen jól esett, hogy nem kell máshogy tettetnie. Valahogy nem bánta ilyenkor Piton bántó szavait sem, lelke mélyén tudta, hogy igazak. Minden egyes baszás Pitonnal büntetés is volt, valahogy már meg sem tudta különböztetni a gyönyörtől.

A mai este sem volt más. Piton sértéseket fröcsögött a fülébe, miközben teljes erejéből dugta a seggét. Sirius ráharapott a rongyra, amelyet Piton a szájba tömött, ellenfeszült a mágikus köteleknek, melyek csuklóit az ágyhoz rögzítették és ívben megfeszítette a hátát, még jobban felkínálva seggét Pitonnak. Már olyan közel volt…

Mielőtt azonban Sirius elélvezhetett volna, Piton hirtelen kihúzta a farkát. Sirius nem tudott megfordulni, hogy megnézze mit csinál, de hamar nyilvánvalóvá vált, amikor Piton gecije nedvesen fröccsent a hátán.

Amennyire a szájpöcök engedte Sirius próbált hangot adni elégedetlenségének. Igyekezett merev péniszét az ágyhoz dörgölni, de mielőtt még így elélvezhetett volna, Piton eltűntette a köteleket és egy mozdulattal a hátára fordította.

-Nem, Black. –suttogta rekedt hangon. –Nem így. Kelj fel.

-Mi van? –Sirius kirángatta a rongyot a szájából és gyilkos pillantással méregette a másikat. –Már erre sem vagy képes, te…-mielőtt még befejezhette volna, Piton pálcájának hegyével nézett farkasszemet.

-Nem mondtam, hogy megszólalhatsz. –mondta nyugodtan a Mardekáros. –Gyerünk, kelj föl és irány kifele.

-De…

-Kifele.

És Sirius ment. Piton magára kapta a talárját, de neki nem engedte meg ugyanezt, így meztelenül kellett végigmennie háza rideg folyosóin. Remélte, hogy tényleg nincs itt senki rajtuk kívül.

Piton nem szólt hozzá, csak irányba fordította őt, Sirius pedig nem kérdezett. Még sosem volt ennyire fájdalmas feladat a gyaloglás. Sirius farka mereven himbálózott minden lépésre, lyuka üresen rándult össze időről-időre és a folt, ahol Piton ráspriccelt a hátára, kezdett kényelmetlenül megszáradni. Mindennek ellenére- vagy talán pont ezért- Sirius sosem volt még jobban felizgulva.

Végre megálltak és Sirius enyhe rémülettel jött rá, hogy pont Csikócsőr szobájának ajtaja előtt.

-Mit…miért…-próbálkozott, de Piton csak egy mozdulattal válaszolt, és Sirius engedelmeskedett és belépett, a másik követte. Csikócsőr lelkesen kapta fel fejét gazdája láttán.

-Látod, örül neked. –halotta Piton szarkasztikus hangját a fölében. Sirius hátrafordult. Piton általában sárgásfakó arca most ki volt pirosodva az izgalomtól. Egy pillantás az ágyékára, és Sirius láthatta, hogy annak ellenére, hogy ő nemrég élvezett el, a farka már majdnem teljesen megmerevedett újra.

-Mutasd meg, hogy te is örülsz neki. –parancsolta Piton.

-Én ezt nem…

-Gyerünk Black. –Piton hangja kemény volt és Sirius egy pillanatra eltűnődött, hogy hova tűnt a remegő kis Pipógyusz. Mielőtt még észbe kaphatott volna, már a fekvő hippogriff előtt térdelt. Végigsimított a fején. Pénisze egy magasságban volt így a veszélyes csőrrel, de a félelem, amit ez okozott csak még jobban felizgatta. Csikócsőr érdeklődve fordította oldalra a fejét, mintha jobban szemügyre akarná venni gazdájának ezt az eddig még nem látott testrészét.

-És most? –fordult hátra félig Sirius. A válasz azonban nem Pitontól jött, hanem a hippogrifftől, aki először a csőre hegyét érintette a farkához, majd óvatosan végignyalta azt. Sirius felugrott és hátrálni kezdett. Csikócsőr is feltápászkodott. A nagy, sárgásbarna szemekben nem volt rosszindulat, de attól még Sirius szíve a torkában dobogott.

Piton állította meg a hátráló Siriust. Ahogy hátulról hozzásimult, a volt Griffendéles érezte ahogy a merevedése hozzádörgölőzött a seggéhez.

-Ugyan már, Black. –A nagy, görbe orr hozzányomódott a halántékához, ahogy Piton a fülébe súgta a szavakat. –Hát nem ezt akarod? Baszni mindenféle érzelmi kötődés nélkül? Mi lenne erre alkalmasabb, mint egy állat? Teljesen odaadhatod magad…és olyan jól fog fájni…

Csikócsőr már ott állt előttük. Sirius látta, hogy kint van a pénisze, mely bár nem volt olyan nagy, mint egy normális lóé, azért elég ijesztő volt. Csak a gondolat, hogy az az…izé belehatoljon a seggébe, undorító volt-és Sirius nem tudott szabadulni a vágytól, hogy megtörténjen.

Piton egyik kezével belemarkolt Sirius hajába, a másikkal végigsimított a hátán és ujjait durván belenyomta a seggébe. Sirius felnyögött.

-És te is akarod nem igaz? Mindent megadnál csak hogy az a hatalmas fasz a seggedbe hatoljon te kis kurva. –Piton adott pár durva lökést az ujjaival majd kihúzta őket. –Feküdj oda. –Adta ki a parancsot, a keskeny asztalra mutatva, amelyen vödröket, keféket tartottak-mindenfélét, amire egy hippogriff tartásához szükség lehet. Siriusba az elmúlt hónapban már belerögzült, hogy szex közben Piton minden szava parancs- mielőtt még belegondolhatott volna mit tesz, már meg is történt.

Hátrapillantva válla fölött látta ahogy Piton odavezeti a lelkesnek tűnő Csikócsőrt és átfutott az agyán, hogy vajon mit tett vele a Mardekáros. Az állat eddig nem adta jelét annak, hogy ebben az értelemben is társának tekintené Siriust. Azután már ott is voltak mögötte és Csikócsőr karmos első mancsai megkapaszkodtak mellette az asztalon, ahogy felállt hátsó patáira.

Sirius rémülten fordította hátra a fejét, hogy megmondja, vissza az egésszel, így pont látta, ahogy Piton megmarkolja az állat péniszét és bevezeti Sirius lyukába.

Sirius felsikított, ahogy a hippogriff beléhatolt. Nem, erre nem volt felkészülve, nem fogja kibírni…Hallotta ahogy Piton valamiféle varázsigét mormol mögötte, és izmai elernyedtek és a hatalmas fasz könnyebben csúszott be és fájt, fájt, fájt és olyan jó volt.

Sirius letámasztotta homlokát az asztalra, és hagyta hogy Csikócsőr erőteljes lökései átvegyék az uralmat a teste fölött. A külvilág megszűnt létezni, nem volt több lelkiismeret furdalás és megbánás sem több gyűlölet és düh, nem létezett semmi csak a gyönyör és fájdalom. Sirius később örült, hogy nem jött ki artikulált hang a torkán és nem mondhatta el Pitonnak milyen hálás neki- bár sejtette hogy a kígyó így is tudja.

Csikócsőr lökései felgyorsultak. Sirius felnézett és látta ahogy Piton –tekintetét le nem véve róluk- elévez kezével a saját farkán és végre Sirius is elérte a csúcsot amikor Csikócsőr teljes testében megremegett és fellőtte seggébe a magját.

Sirius összerándult amikor az állat le –és ki kászálódott róla, de nem volt elég ereje, hogy egyébként mozduljon. Érezte, ahogy combján egy vékony csíkban csöpög a hippogriff geci, tudatában volt a kemény asztalnak és a nedves foltnak maga alatt, de valahogy most nem zavarta egyik sem.

Valahogy kinyitotta a szemeit, amikor Piton a hajába markolva felemelte a fejét. A csúnya arc csak úgy sugárzott a gúnytól és szavai is csöpögtek a rosszindulattól.

-A nagy Sirius Black. Hogy süllyedhetett idáig?

Piton elengedte a haját és Sirius visszaejtette fejét az asztalra. Aludt, szinte elájult mire Piton kiment a szobából.

Vége

_______________________________________________________________

Cím: Az utolsó emlék

Szerző: Sue Black

Páros: Piton/pergamen!Sirius

Korhatár: 12 éven aluliaknak nem ajánlott (PG)!

Leírás: Piton siratja Siriust...

Megjegyzés: Több dolog is rászolgálhat arra, hogy miért béna: 1) Ez életem első slashe, bár nem igen mondható annak; 2) Fáradt vagyok; 3) Amúgy sem tudok jól fogalmazni. Szóval nézzétek el nekem, de mivel hatalmas késztetést éreztem rá, hogy megírjam, ezt jelnek vettem és tádámm. Előre kösz ha bárki is elolvassa.


Perselus fűlött levegőjű, apró, londoni bérlakásában ült, íróasztala fölé görnyedve. A fekete függönyök kirekesztették a nyári napsugarakat, az egyetlen fényforrás a szobában a halványan pislákoló lámpa volt az asztalon. Piton megpróbált az előtte fekvő pergamenekre koncentrálni, de tekintete minduntalan elkalandozott, és megállapodott a szoba egy-egy érdektelen pontján, miközben gondolatban több ezer fényévvel messzebb járt. Már egy hónapja…
Próbálta kiverni a fejéből. Gyakran fizikai fájdalmat okozott önmagának, úgy igyekezett érzéksejtjeit a szívét uraló fájdalomról elterelni. Miután meghallotta a hírt, minden alkalmat kihasznált, mikor lehetősége volt életveszélyes helyzetbe kerülni, a Rendnek nyútott szolgálatok során. Üldözte a halált, kihívta maga ellen. Dumbledore azonban észrevette furcsa viselkedését és ideiglenesen irodai munkára ítélte. Azonban hiába nézegette egész álló nap a jelentéseket és terveket, nem tudott mihez kezdeni velük, és a világ megmentésének problémája jóval apróbbnak tűnt annál, mint hogy végre megtanuljon felejteni…
Már egyszer megpróbálta. Tizenhárom éve volt rá, és gyakran azt hitte, sikerült is, amikor azonban a férfi visszatért, újra felkavarta az érzelmeit, mint régen, diákkorukban. Az elmúlt két évben minden erejével azon volt, hogy megtagadja saját érzéseit. Minden utálatát ráuszította az egykor hőn szeretett férfira. És ekkor, ezen a meleg júliusi délutánon gyötörte a bűntudat mindezért, de a legjobban mégis az bántotta, hogy nem mondhatta el neki…
Kihúzta a fekete ébenfa asztal legalsó fiókját, majd kivette belőle legféltettebb kincsét, egy üres pergamenlapot. Helyet csinált az asztalon maga előtt és kiterítette.
- Mutasd meg, mit tudsz – morogta rekedtes hangon majd rákoppintott a pálcájával. Hamarosan megjelentek rajta a jól ismert, kacskaringós betűk.
Holdsáp úrtól messze álljon, hogy sértegesse Perselus Pitont, de a fejében lévő sötétségtől már azt se látja, hogy nem a Roxfortban van.
- Tovább, tovább… - suttogta a férfi türelmetlenül.
Ágas úr reménytelennek találja, hogy Piton fejében valaha az értelem
szikrája meg fog csillanni, de azért a fürdőszobát felkereshetné már, mert
olyan büdös, mint egy Hegyi Troll.
Perselus visszafojtotta a lélegzetét.
Tapmancs úr melegen ajánlja, hogy Perselus váltsa át szintén szagos alsónadrágját, különben neki kell majd megtennie helyette, és abban nem lesz
köszönet…
A harmadik üzenet láttán Piton keserűen elmosolyodott, és érezte, hogy szívébe ismét belemar a fájdalom. Ujjaival mámorosan végigsimította a betűket, majd hirtelen ökölbe szorította a kezét. Elfordította arcát a pergamenről, az utolsó emlékéről, amelynek hála úgy érezte, egy kis darab Siriusból örökké vele marad.