Nigella's Inn
Menü
 
Remus/Sirius fordítások

Remus/Sirius fordítások:

Cím: Elveszett szavak

Szerző: ???

Fordította: Elanor

Történet: Remus búcsúja a halott Siriustól.

Figyelmeztetés: Nincs korhatár (G).

Remus Lupin élete messze nem volt tökéletes – messze nem volt boldog. Csak pillanatok jutottak neki – legfőképp a barátaival töltött percek. Valóban, Remus gyakran mondogatta magának, hogy az igazi élete, ez az ócska kaland akkor kezdődött el, amikor felvették a Roxfortba. Mindig csöndes típus volt, és hajlott az egyedüllétre. Akkor törődött bele végleg, hogy mindig egyedül lesz, amikor megharapta egy vérfarkas. Sohasem várta volna, hogy ennek az ellenkezője lesz igaz.

Remus élete tele volt nevetéssel több mint hét egész évig. Barátokra lelt, és harmóniába került a saját életével. Sőt, néha azt gondolta, hogy nem is különbözik annyira a többiektől – hogy vérfarkasnak lenni nem is olyan pocsék dolog. Kicsit még randizgatott is, de egyszerűen senkivel nem volt képes sokáig együtt lenni. Tudta, hogy nem ő a megtestesült tökéletesség.

Azok az évek olyanok voltak, mint egy hosszú, boldog álom. Akkor ébredt fel belőle, amikor csatlakoztak a Rendhez. Sirius, James és Peter tudatlanok voltak. Álmokat kergettek a győzelemről, azt hitték győzni fognak, és nem is kérdőjelezték meg. De Remus ismerte a valódi veszélyt. Őt egyszer már meglegyintette a halál szele, és ő nem vette természetesnek, hogy vannak barátai. Ő óvatosabb volt.

Nos, nem így alakult. Mielőtt megtudta volna, James, Lily és Peter már halottak voltak, Sirius az Azkabanban, Harryt pedig elküldték a muglikhoz. Ez volt az ár, amit fizetnie kellett Voldemort vereségért: a családja.

Írhatott volna Siriusnak. Tapmancshoz nem engedtek látogatókat, de baglyot kaphatott. A levelei ellenőrzésen mentek keresztül, de írhattak neki. Remus nem tudta megtenni.
Nem bírt válaszolni, amikor Sirius írt neki, megértésért könyörögve....

Holdsáp, hinned kell nekem. Ki maradt nekem, ha nem te? Nem én tettem!

Remus élénken emlékezett a részletekre. Összesen hat levelet kapott. Az utolsó levél tele volt kétségbeeséssel.

"Tudom, hogy nem hiszel nekem. Nem fogok több időt pazarolni azzal, hogy megpróbáljalak meggyőzni. Ez az utolsó levelem, Remus. Nem bírok tovább reménykedni, benne hogy egyszer talán hinni fogsz nekem. Ez csak egy vágyálom, semmi más. Nem akarlak megsérteni, de a mi társadalmunkban egy vérfarkas eléggé nehezen tudna kihozni egy megértett ’’halálfalót’’ az Azkabanból.

Csak azt akartam, hogy tudd... nos... tudod, elég nehéz életem volt. Főleg, amikor csatlakoztam a Rendhez. Nem volt éppen egy hálás családom. Nem te voltál az egyetlen, aki a családodat találtad meg Roxfortban. A testvérem vagy, Remus. Ahogy James és Peter. Vagyis most már csak múlt időben. Miért akarnám lerombolni az egyetlen szeretetet, amit életemben kaptam? Miért fordulnék el Jamestől, egy olyan valaki felé, akiben annyi gyűlölet lakozik, amennyi a velőmig megrémiszt?

Ha, egy napon, mégis úgy döntenél, hogy hiszel nekem... én várni fogok. Mindig is türelmetlen voltam, de most, annyi időm van, mint senki másnak a világon. Nem fogom többé remélni, hogy egyszer újra ugyanazok leszünk, akik valaha voltunk, de nem fogom abbahagyni a várakozást.

Szeretlek, Remus. Talán vér szerint nem, de testvérek vagyunk minden fontos szempontból. És... sajnálom, hogy azt gondoltam, te vagy az áruló. Most már tudom, milyen érzés."

Remus majdnem válaszolt. El akarta mondani Siriusnak, hogy ő is szerette. De nem volt képes megtenni. Egy része folyton emlékeztette, hogy James, Lily és Peter, mind halottak, Sirius miatt.

Remus mélyen felsóhajtott és kezeibe temette az arcát. Ezek az emlékek most jobban fájtak, mint valaha. Egyetlen szó sem tudta kifejezni, azt az üres, mindent elsöprő érzést, ami belülről feszítette. Nem olyan volt, mintha egy részét kiszakították volna belőle, úgy érezte, mintha *az összes* része hiányozna. Olyan volt, mintha az élet menne tovább, őt ott hagyva kifacsarva, egyedül Csikócsőrrel. Nem akart tovább élni, de nehezen lett volna képes eldobni a saját életét. Keserű volt, és fájdalmas. Úgy érezte, ez rosszabb, mint amikor a három legjobb barátja ment el. Hiszen Sirius visszatért, és Remus nem volt felkészülve rá, hogy újra elhagyja őt, ilyen hamar. És főleg nem örökre.

Remus hallotta, hogy valaki kopog az ajtón, és kissé megrezzent. Nem akarta, hogy bárki is megtudja, mennyire elhagyta magát. Nem akarta, hogy bárki is érdeklődjön felőle, nem érdekes, mennyire akarnak jót.

-Gyere be!-mondta Remus vidám hangon. Gyorsan elrejtette a fájdalmát, és szeretetteljesen megveregette Csikócsőr hátát, mintha csak most jött volna fel megetetni az állatot.

Remus, drágám, hiányolunk a vacsoráról.-mondta Mrs Weasley kedvesen.
-Tényleg? Sajnálom – ez a teremtmény itt úgy tud szuggerálni, hogy biztosan elvesztettem az időérzékemet. Lovagoltál már hippogriffen, Molly?
-Nem, attól félek, még soha.-méregette a férfit Molly-Remus, tudom, hogy bánkódsz...
-Bánkódni...-mondta Remus remegő hangon-Ez a szó még csak meg sem közelíti azt, amit érzek.
Szorosan lezárta a szemeit és hátat fordított az asszonynak. Nem akarta így elveszíteni a fejét.

-Molly, nagyon kérlek, most ne szólj semmit. Kérlek, hagyj most egyedül.

Molly habozott.

-Ahogy akarod-suttogta végül.

Remus hallotta, hogy becsukódik mögötte az ajtó, és már nem tartotta magát tovább. Valamiféle könnyektől mentes zokogással elkezdett sírni. Úgy tűnt, mintha Csikócsőr megértette volna Remus érzéseit, és az egyik hatalmas szárnyával végigsimított Remus hátán. Talán ezzel a gesztussal akarta megvigasztalni őt.

-Köszönöm, de azt hiszem, ez a fájdalom soha nem fog elmúlni-mondta Remus a könnyein át-nem hiszem, hogy ez a sérülés valaha is be fog gyógyulni.
Csikócsőr bólintott, mintha csak egyetértett volna.

* * * * *

Később, aznap, Remusnak sikerült lemennie a földszintre, enni valami vacsorát. Nem volt ugyan éhes, de nem akarta, hogy kérdezősködjenek. Amikor kezdte úgy érezni, hogy mindenegyes harapással betegebbé válik, elpakolt maga után, és visszament az emeletre. De most, ahelyett a szoba helyett, amiben aludni szokott, Sirius szobájába ment.

A hálószobát rögtön megszabadították a sötét dolgoktól. Nagyon hasonlított Sirius régi szobájához, amit annak idején megosztottak egymással, körülbelül 17 évvel ezelőtt. Csak egy ágy volt benne, színes seprűnyelekkel borított ágyneművel. Elég rendetlen volt a szoba, takarók mindenütt. Egész éjjel ébren voltak, amikor Perselus elment, és megmentette Harryt, emlékezett vissza Remus. Nem mintha Sirius normál körülmények között beágyazott volna.

Remus egy pennát és tintát pillantott meg Sirius asztalán. Volt rajta egy rövid levél Harrynek. Bárcsak, gondolta Remus, Sirius egyenesen elküldte volna azt a levelet azon az éjjelen. Talán akkor Harry nem ment volna a Mágiaügyi Minisztériumba. Vagy legalább várt volna egy kicsit. Remus felhorkantott.

Ez valószínűtlen volt. Ha Harry a fejébe vette, hogy megment valakit, akkor nincs megállás, még akkor sem, ha annak a valakinek nincs szüksége arra, hogy megmentsék.

Remus leült az öreg asztalhoz, és felemelte a pennát. Nagyon szép volt. Siriusnak mindig szép dolgai voltak. Mindig meg akarta osztani őket Remusszal, de ő ritkán fogadta el őket. Soha nem akarta volna, hogy Sirius azt gondolja, tartozik Remusnak valamivel. Remus volt az, aki szerencsés volt, hogy barátokra lelt, életre, és nevetésre.

Remus megmártotta a pennát a zöld tintában. Felvette a Harrynek címzett levelet. Volt még egy kis üres hely alatta és Remus elkezdett írni, még mielőtt tudatosodott volna benne, hogy mit is csinál.

"Drága Sirius!

Most én vagyok az, aki úgy ír levelet, hogy tudja, soha nem fog rá választ kapni. Talán megérdemlem ezt a fájdalmat, azért, ahogy bántam veled tizennégy évvel ezelőtt. Én nem engedhetem meg magamnak a reménykedés, vagy a várakozás luxusát. Ha Harry nem is, de én tudom, hogy mit jelent a függöny, és tudom, hogy nem fogsz visszajönni. Nagyon kétlem, hogy a szellemmé válást választanád. Túl sok időt töltöttél a várakozással, amikor éltél, túl sok időt töltöttél egyedül, amikor pedig boldogságot érdemeltél volna. Most végre Lilyvel és Jamesszel lehetsz. Most valószínűleg van időd, eh... élni. Valószínűleg azt mondod magadnak ’Gyerünk Remus. Mire vársz még? Gyere, és csatlakozz hozzánk.’

De tudod, hogy nem fogok. Nekem mindig volt valamiféle feladatom, Sirius. Talán ezzel jár, ha valaki szoros kapcsolatban él egy kutyával. Hűséggel tartozom a Rendnek, Dumbledore-nak, és, legfőképpen Harrynek. Talán soha nem fogok hozzá olyan közel kerülni, mint te, Sirius, de itt leszek neki. Tudok mesélni neki történeteket a keresztapjáról, és a szüleiről. El tudom kényeztetni. Talán nem pénzzel, ahogyan te tudtad, de van egy dolog, amit mindig fel tudok ajánlani és ez a szeretet. Mondd meg Lilynek és Jamesnek, hogy most már én vigyázok rá. És ameddig megtehetem, addig nem fogom elhagyni. Én vagyok az utolsó kapocs közte és köztetek.

Nem hiszem, hogy éreztem valaha ilyen egyedül magam. Még azután sem, miután megharaptak, még Tudodki visszatérte után sem. Volt valamim, és fel kellett adnom. A vágyak és a fájdalom sokkal erősebb, miután már tapasztaltad a szeretetet.

A tizennégy évvel ezelőtti leveled nem marad megválaszolatlanul. Soha nem válaszoltam neked, de a válaszok ott voltak a szívemben, szóról szóra. Hinni akartam neked, de minden ellened szólt. Az egyetlen dolog, hogy... te nem tehetted. Tudtam ezt akkor, és tudom most is. Hűséges vagy a sírig, Tapmancs. Csak azt kívánom, bár ne lenne szó szerint így.

Tudod, mit kívánok neked? Azt kívánom, bárcsak bocsánatot nyertél volna, mielőtt meghaltál. Tudom, mennyit jelentene ez neked. Az egész világ azt hiszi, hogy elárultad Lilyt és Jamest, és ez az, ami a legjobban fájt neked.

Szabadon akartál harcolni, ahogyan mi megtehettük. Csatlakozni akartál azokhoz, akik meg akarták győzni a többieket, hogy Voldemort visszatért. Ott akartál lenni a végső küzdelemben, nem pedig elesni az első csatában.


Ezt megígérhetem neked, Sirius, ha mást nem is: annak fogom szentelni az életem, hogy tisztára mossam a nevedet. Tudom, hogy csekélység, de azt is tudom, hogy ez mit jelentene neked. Meg fogok róla bizonyosodni, hogy úgy emlékeznek rád, mint egy hősre. Meg fogok róla bizonyosodni, hogy megkapod-e azt a becsületet, amit megérdemelsz.

Én is szeretlek téged, Sirius. Szeretem Jamest és Lilyt. Szeretem Harryt. Úgy látszik, több szeretetet tudok adni, mint amennyit megérdemelnék.

Ne felejts el engem. Fogalmam sincs, hogy létezik-e mennyország, vagy pokol. Semmit sem tudok a halál utáni életről. Csak ne felejts. Nem akarok egyedül maradni itt, emlékezve, amikor már egyikünk sem térhet vissza.

Összes szeretetemmel:
Remus"

Remus befejezte a levelet. A tinta elkenődött a könnyeitől, amik elkezdtek folyni, ahogy Remus leírta az első szót. Ez a levél nem volt képes megvigasztalni őt; nem hozott békességet. Valójában nem volt ez semmi. Semmi mély.

Csak egy férfi próbálta megérteni legjobb barátja halálát.

Vége

________________________________________________________

Cím: Szerelmi kapaszkodók

Szerző: ???

Fordította: Elanor

Történet: Vicces, vidám sztori a kamasz Remusról és Siriusról, mely nem nélkülözi a pikáns részleteket sem. ;)

Figyelmeztetés: 18 éven aluliak számára ne ajánlott (NC-17)!

[Sirius szemszöge]
James arckifejezése elég volt ahhoz, hogy amilyen gyorsan csak lehet, a Griffendél Toronyba rohanjak. Először a klubhelyiségbe futottam, de rájöttem, hogy az nem elég biztonságos, szóval a hálóterembe száguldottam. Úgy becsaptam magam mögött az ajtót, hogy beleremegett. Remus, aki épp olvasott, enyhén meglepve pillantott fel a könyvéből.
’’SIRIUS!’’ hangzott a kiáltás a lépcsőkről, én pedig gondolkodás nélkül bevetődtem az ágyam alá. Hallottam, ahogy James trappol felfelé a lépcsőn, majd az ajtó kivágódott, és láttam a lábait, ahogy végigsétálnak a szobán.
’’Láttad Tapmancsot, Holdsáp?’’
’’Nem, Ágas, nem láttam, miért ezúttal mit követett el?’’
’’Ó, csak írt egy szerelmes McGalagony professzornak, és az én nevemben írta alá!’’ mondta szemüveges barátom dühösen.
James kiment a szobából, én pedig kibújtam az ágy alól. Remus rám nézett… istenem, a tekintetétől is remegtek a lábaim, de nem fordítottam el a fejem, szemkontaktusban maradtam vele, mintha egy hippogriff szemei lennének. Mosolyogva húztam elő a levelet, mert éppen azelőtt mutattam meg Jamesnek, mielőtt elmenekültem volna előle.
’’Na és végülis el fogod küldeni McGalagonynak?’’
’’Nem, csak ha épp fel akarom majd cukkolni Jamest, akkor kéznél lesz!’’ mondtam mosolyogva.
’’Hát, mi tagadás, működik a dolog!’’ mondta Remus, s közben mosolygott. A mosoly hatására mintha az egész arca kivirult volna, én pedig éreztem azt az ismerős nyomást a hasam alatt, és pontosan tudtam, hogy mit jelent, és hogy ez nem valami jó dolog. Csak remélni tudtam, hogy Remus nem fogja észrevenni. Hát igen, ez az egyik oka, hogy annyira szeretem a mugli farmerokat.
Az ágyam mellett álló szekrényhez léptem, és biztonságba helyeztem a levelet egy zár-bűbájjal. Majd megfordultam, és újra szembe találtam magam Remus tekintetével, és éreztem, hogy a farkam megint rándul egyet az élvezettől. Annyira kibaszottul jól nézett ki. És csak képzeltem, vagy tényleg a seggemet bámulta?
’’Peter azt akarjam, hogy találkozzunk vele ötkor.’’ mondta Remus.
’’Na és mennyi az idő most, Farkas úr?’’ ugrattam. Remus dühösnek tűnt, úgy látszott, sikerült egy nap alatt két legjobb barátomat is felheccelnem, már csak a Patkány Fiú maradt.
Remus felkapta a párnáját, és hozzám vágta. Én megfordultam, felkaptam a saját párnámat, és visszadobtam. Egész jól küzdöttem, de persze a farkas ereje győzött. Leroskadtam az ágyamra, és a következő pillanatban Remus is odadőlt mellém.
Istenem, de gyönyörű volt. Zihált. Gyakran fantáziáltam arról, hogy ugyanígy zihál, de egészen más okból. Nem tudom, mi ütött belém, amitől vettem a bátorságot, hogy a fejemet a mellkasára hajtsam. A francba, a teste megmerevedett! A lobbanékonyságom átka. Éreztem ahogy a kezével felemeli az állam, így a szemébe néztem. Valami kifürkészhetetlen fény táncolt a szemében. Ahogy közel hajolt hozzám, megszüntette azt a kis szakadékot is, ami eddig köztünk volt, és éreztem, ahogy forró szája az enyémre tapad. Belemosolyogtam a szájába, és élvezettel felnyögtem. A nyelvem kígyózva nyalta végig az ajkait, ami további ellenállás nélkül végül beengedett nedves és forró bensőjébe. Nem voltam benne biztos, mit kellene tennem. Remus vajon tényleg akarja ezt? Vagy csak a pillanat hevében tette? Vajon teljesen lerombolnám azzal a későbbi barátságunkat, ha most engednék a testem követelésének? Viszont úgy tűnt, Remus igazán tudja, mit akar, a nyelve kicsúszott a szájából, majd erotikusan végignyalta az enyémet. Belenyögtem a szájába, ő pedig az enyémbe. Istenem, annyira jó volt. Kőkemény farkamat belenyomtam a combjába, ő levegő után kapott, és felnyögött, majd maga föle nyomott. Rá kellett jönnöm, hogy ő legalább annyira be volt indulva, mint én. Azok az átkozott mugli farmerok, nem is csodálom, hogy annyira feszültek már. Hirtelen nyikorgást hallottunk az ajtó felől, megfordultam, és Petert pillantottam meg, aki az ajtóban állt.

[Remus szemszöge]
Éppen az ágyamon fekve olvastam Tari Nairelma legendáját, amikor Sirius rontott be az ajtón, és bevetette magát az ágya alá. Másodpercekkel később James viharzott be a szobába.
’’Láttad Tapmancsot, Holdsáp?’’ James arckifejezése arról árulkodott, hogy jobb lenne hazudni, Sirius érdekében.
’’Nem, Ágas, nem láttam, miért ezúttal mit követett el?’’ aztán James elmesélte Sirius valamelyikünk ellen elkövetett legújabb ugratását. Nos, mi még mindig jobban jártunk, mint Piton. Néhány más házak ellen irányuló múltkori ugratása miatt *majdnem* megsajnáltam a többieket.
Ezután James kiment a szobából, és Sirius kimászott az ágya alól. Istenem, de gyönyörű volt. A bennem élő farkas meg akarta kapni őt, azóta a pillanat óta amikor legelőször látta. Sirius benyúlt a talárjába, és előhúzta a levelet.
’’Na és végülis el fogod küldeni McGalagonynak?’’ kérdeztem
’’Nem, csak ha épp fel akarom majd cukkolni Jamest, akkor kéznél lesz!’’ Nos, úgy gondoltam, ez bejött, és meg is mondtam Siriusnak.
Megfordult, és az éjjeliszekrényébe rejtette a levelet, én pedig, újra azon kaptam magam, hogy a formás seggét bámulom. Megfordult és a szemembe nézett, istenem, elkábítottak a szemei. Felültem és a térdeimet felhúztam a mellkasomig, hogy elrejtsem a nadrágomban egyre növő dudort.
’’Peter azt akarjam, hogy találkozzunk vele ötkor.’’ Próbáltam megtörni a hirtelen beálló csöndet.


Aztán megpillantottam azt a bizonyost villanást viharos tekintetében, és rögtön tudtam, valami gubanc készülődik
’’Na és mennyi az idő most, Farkas úr?’’ tudta, hogy ezzel felbosszant. Felkaptam a párnámat és hozzávágtam. Azonnal elfogadta a kihívást, felmarkolta a saját párnáját, és nekem vágta. De sajnálatos módon egy farkast nem lehet egykönnyen legyőzni.
Lerogyott az ágyára, én pedig követtem őt, és mellé feküdtem. Fejét a mellkasomra hajtotta, én pedig megdermedtem, majd éreztem, hogy el akar húzódni. Nem akartam megszakítani a kontaktust, így megérintettem az állát, és felemeltem. Én magam nem vagyok egy elhamarkodott természet, de most engedtem Holdsáp követelésének. Istenem, az ajkai annyira lágyak voltak. A nyelve kicsúszott a szájából, és az ajkaim szélén kezdett táncolni. Kissé szétnyitottam az ajkaimat, de úgy tűnt, Sirius nem biztos a dolgában, így újra Holdsápra hallgattam. A nyelvem a számból az övébe hatolt. A nyögésből, amit az akcióm váltott ki, arra következtettem, hogy valamit jól csinálok. Egy másik dolog, ami ezt bizonyította, az a hihetetlenül kemény farok volt, ami épp a combomhoz nyomódott.
Felnyögtem az élvezettől, és magamra húztam őt. Hirtelen zajt hallottam az ajtó felől. A fene! Peter állt ott.

[Peter szemszöge]
James elküldött, hogy keressem meg Siriust. Jamie (hehe, hogy mennyire utálja, ha így hívom) eléggé dühösnek tűnt. Kíváncsi voltam, Sirius ezúttal mit követett el. James mondta, hogy a klubhelyiséget, és a hálótermet már ellenőrizte, de hát semmi rossz nincs abban, ha az ember biztosra akar menni.
Nos, a klubhelyiségben valóban nem volt. Felmentem a toronyba, de csak csöndesen, mert James mondta, hogy Remus épp ott olvas. És Remus pedig utálja, ha olvasás közben zavarják.
Kinyitottam az ajtót. BASSZUS! Lupin már nem olvasott. Fenét! Hát, nagyot tévedtem, nyilvánvalóan, *van* abban rossz, ha az ember biztosra akar menni. Muszáj volt valamit tennem, mert mindketten rám néztek. Megfordultam, és elkezdtem rohanni. Nem figyeltem, merre megyek, amíg egyenesen bele nem futottam Jamesbe.
’’Megtaláltad?’’ kérdezte. Bólintottam.
’’Igen, de még hogy megtaláltam.’’
’’De hát hol van, Peter?’’
’’Amikor legutoljára láttam, éppen Remuson feküdt!’’ James kinyitotta, majd becsukta a száját, aztán még egy párszor megismételte a műveletet, amitől pont úgy festett, mint egy nagy hal. Aztán elmosolyodott.

[James szemszöge]
Éppen ideje volt már, hogy Sirius abbahagyja az ábrándozást Holdsápról, és tegyen is valamit. Hányszor és hányszor mondtam neki, hogy kezdeményezzen. Körülbelül annyiszor, ahányszor ő próbált rávenni arra, hogy kezdeményezzek Lilynél.
’’Nos, éppen ideje volt!’’ mondta Peternek, mire ő eléggé megrökönyödve nézett rám. ’’Pete, ha egyszer boldogok, hagyjuk, hadd tegyék.’’
’’Nem mondanád ezt, ha te nyitottál volna rájuk!’’

* * *

Bájitalos Piton egész idő alatt undorító megjegyzéseket tett a Tekergők bájital készítő képességeire, és célozgatott Remus és Sirius kapcsolatára. Mintha szükségük lett volna rá, hogy emlékeztesse őket, hogy mindig a nyomukban jár. Az egyetlen dolog, ami visszafogta Siriust attól, hogy szétverje Piton túlméretezett orrát, a múltkori nevetséges tévedése volt, amikor ezt megtette. Nem, ezúttal okosabban fog játszani. Ezúttal senki nem tudja majd bizonyítani, hogy ő bánt el a mardekárossal.
Aznap éjjel Sirius elosont a Mardekárosok klubhelyiségébe, majd onnan Piton hálótermébe. Elmosolyodott, ahogy meglátta, hogy Piton alvás közben szopja a hüvelykujját. Aztán megbűvölte Piton összes talárját, amitől azok elkezdtek rózsaszínű fénnyel világítani, nagy, vörös szívekkel tarkítva, és nem változtak vissza, csak egy hét elteltével.

A következő reggel, amikor a reggelinél Piton besétált a nagyterembe, mindenki, beleértve a Mardekárosokat, dőlt a röhögéstől. Ő már kevésbé látszott vidámnak. A legtöbb tanár zavartnak tűnt, de Dumbledore-nak szeme megvillant, és Sirius arra gondolt, ő biztosan tudja, mi történt.
’’Ezt még visszakapod, Black!’’ Sirius ártatlanul pillantott Pitonra (ezt az ártatlan pillantást évek alatt fejlesztette ki).
’’Fogalmam sincs, miről beszélsz, Perselus’’ de ez nem szűntette meg Sirius folyamatos aggódását amiatt, hogy bosszúból Piton mit mondana el az iskola diákjainak. Ő nem bánta volna, ha az iskola tudja, és nem érdekelte a saját hírneve, egyedül Remus miatt aggódott. Aznap volt bájitaltan órájuk, és Tryst professzor eléggé elfogult volt a saját diákjaival szemben, a mardekárosokkal. Szóval Piton tudta, hogy a legtöbb dolgot, amit elkövetett, megúszhatja. Mindig ezt az időszakot várta, hogy visszavághasson a sérelmeiért. Tryst megkérte, hogy segítsen a Tekergőknek, mivel az ő igazság szérumuk nem működött valami jól. Mosolyogva odalépett az üstjükhöz, és úgy tett, mintha segítene nekik. Előhúzta a varázspálcáját, és az üstre irányította, mintha be akarná fejezni a főzetet elkészítését, de aztán, ehelyett hirtelen Siriusra mutatott vele, és így szólt:
’’Alehi capelli!’’ és Sirius vállig érő fekete haja kiugrott a copfból, amibe eddig volt kötve, és két kontyba csavarodott a feje mellett.
Amikor elhagyták a termet Sirius rettentő dühös volt. De Remusnak sikerült rávennie, hogy bemenjenek a nagyterembe vacsorázni, hogy Piton lássa, nem tudta legyőzni őt. Sirius körülnézett a nagyteremben, de a rózsaszín taláros nem volt sehol, tehát leültek.
Pár perccel később Piton tűnt fel a teremben, elsétált a Griffendél asztala mellett, és hangosan érdeklődött, hogy Siriusnak tetszik-e az új hajstílusa. Aztán még egy lapáttal rátéve a sértésre, azt mondta jó hangosan, hogy most legalább lesz mibe kapaszkodni a barátjának, amikor Sirius leszopja őt.
Aztán az iránt érdeklődött, hogy vajon Remus egyetért-e.
Miután Sirius befejezte a vacsoráját (megint csak Remus tanácsára nem mutatta ki, hogy Piton felbosszantotta), szinte kimenekült a nagyteremből.

* * *

Remus a Fúriafűzhöz sétált, és megbökte azt a bizonyos göcsörtöt a gyökerén. A fa abbahagyta a támadást, ő pedig lemászott az alagútba és egyenesen a Szellemszállásra ment. Siriust ott találta a búvóhelyen, ugyanúgy, ahogy évekkel később ott fogja majd találni. Sirius elég megviseltnek tűnt. Remus visszafojtott egy mosolyt, amikor Sirius felnézett azokkal a hülye kontyokkal a fején.
’’Grr, Remus ezerszer próbáltam már ezeket a mocsok izéket kifésülni a hajamból, de nézd, mi történik minden alkalommal, amikor próbálom’’. Kiegyenesítette a haját, kifésülte újra, meg újra. Pár pillanat múlva a haja visszaugrott ugyanabban a helyzetbe, amibe Piton bűvölte. ’’Pont úgy nézek ki, mint a nyavalyás nő abban a kibaszott mugli filmben, amit Lily nézetett velünk.’’ Valójában Sirius nem a haja miatt volt dühös, hanem amiatt, amit Piton utána mondott. ’Most legalább lesz mibe kapaszkodni a barátodnak, amikor leszopod őt! Mit gondolsz, Remus?’ Lehet, hogy Remus még nem akarta, hogy bárki más tudjon róluk, és Piton gyakorlatilag épp most tudatta az egész iskolával.
És mintha csak Remus megérezte volna, hogy Sirius min gondolkozik, odament, és leült mellé az ágyra, majd átkarolta a vállát, és így szólt: ’’Nem érdekel, hogy Piton elmondta mindenkinek, szeretlek, és csak ez az, ami számít.’’ Aztán előrehajolt, és belesuttogott Sirius fülébe, majd megharapta a fülcimpáját. ’’De, ha te is akarod, szerelmem, be szeretném bizonyítani Perselus kedves feltételezését.’’ Sirius Remus karjaiba vetette magát és hevesen megcsókolta.
’’Biztos vagy benne, Holdsáp?’’ Remus bólintott, és a magasabb fiú lecsúszott az ágyról, és Remus lábai közé térdelt.
Sirius nem szakította meg a szemkontaktust, miközben lassan lehúzta Remus sliccét majd a nadrágját, feltárva ezzel a fiú kőkemény erekcióját. Elmosolyodott, majd próbaképpen megnyalta a borostyán sárga hajú fiú vesszőjét.
Remus felnyögött az élvezettől és ezzel bátorította Siriust, hogy már határozottabb csókokkal halmozza el Remus férfiasságának fejét. Óráknak tűnő pillanatokig Sirius csak gyötörte, ingerelte a másik fiút, addig, amíg már egyikük sem bírt tovább magával, végül bevette Remust a szájába.

Hirtelen és váratlanul egy furcsa emlék bukkant fel Sirius fejében, egy figyelmeztetés azok közül, amiket anyja mondott neki olyan sokszor: ’ne vedd a szádba, ha nem tudod, hol járt!’ Nos, gondolta, ha nem is tudom, hogy hol járt, azt tudom, hogy hol akarom, hogy legyen.
Remus lenyúlt, és megragadta a kontyokat Sirius fején; a szeretője elmosolyodott a farka körül, és hagyta, Remus had tegye, amit akar.
Újra meg újra körbenyalta miközben a kezei a fiatal vérfarkas golyóit kényeztették. Remus önkéntelenül is elkezdett mozogni Sirius szájában, aztán, mielőtt figyelmeztetni tudta volna, Remus elélvezett, forró ondósugarat lövellve szeretője szájába, amit az lenyelt. Remus megpróbálta összeszedni a maradék józan eszét, ami nem foszlott semmivé, amikor elélvezett, és elengedte Sirius haját. Sirius felnézett, és rámosolygott a barátjára. Aztán, esélyt adva Remusnak az elhúzódásra, felegyenesedett, és megcsókolta őt.
Remusnak pár pillanatba telt rájönnie, hogy Siriusnak miért van most más íze, aztán felnyögött, és még inkább beleszívta Sirius nyelvét a szájába, amikor ráébredt, hogy a saját ízét érzi a másik fiú szájában. És már szinte maga a gondolat újra merevedésre késztette.
Amikor szétváltak, mind a ketten ziháltak.
’’Remus’’ mondta a fejével szerencsétlenül járt fiú meghatározhatatlan, halk hangon, majd elnézett a másik fiú mellett.
’’Mi az? Mi a baj, Siri?’’ amikor ránézett Remusra aggodalmat és szerelmet látott annak arcán.
’’Csak, csak szükségem van rád.’’ Remus pupillái kitágultak, ami Oliverre, a baglyára emlékeztette Siriust.
’’Sirius, nem arról van szó, hogy én nem akarom. Csak éppen…’’
’’A szaporodni az életért dologról beszélsz?’’
Remus meghökkentnek tűnt.
“Honnan tudod?”

“Ezerszer olvastam róla a könyvtárban.”
Egy ideig egyik fiú sem szólalt meg, amíg Remus le nem nézett, és látta, hogy Sirius még mindig a lábai között térdel.
’’Biztos vagy benne? Soha nem hagyhatnál el többé. Örökre szólna’’
’’Az örökké az nem is olyan hosszú idő. Sőt, nem elég hosszú.’’ Remus elmosolyodott
’’Ugye szabaddá kell tennem a nyakamat hozzá?’’ Sirius levette az ingét, feltárva ezzel a nyakát. ’’Kérlek.’’
’’Biztos vagy benne?’’
’’Igen. Kérlek.’’
Remus lehajolt, és megcsókolta Sirius nyakát, majd kissé visszahúzódott, és utoljára figyelmeztette a másik fiút. ’’ Örökké egy sötét teremtményhez lennél láncolva, Siri, biztos vagy benne, hogy ez az, amit akarsz?’’
’’Remus! Igen, igaz, hogy vérfarkas vagy, de *nem* vagy sötét teremtmény. És egyébként miért ne akarnálak téged?’’
’’Én csak…’’
Végül, megunva Remus hárítását, Sirius levette maradék ruháját is – közben észlelte némi jelét egyre növő izgalmának – majd lefeküdt ágyra, és Remusra bámult, vágytól kitágult pupillákkal.
’’Remus, ha akarsz engem, gyere és szerezz meg.’’
Remus mosolyogva megszabadult a ruháitól, miközben szeretője meztelen testét nézte, és a farka pedig újra készen állt.
’’Köszönet a vérfarkasok állóképességéért.’’ Mormolta Sirius. Előrehajolt és a testét hevesen a szeretője testéhez nyomta. Mindkét fiú levegőhöz kapott, ahogy férfiasságaik egymáshoz értek. Remus elvigyorodott, amikor Sirius felnyögött, ahogy egymáshoz nyomta a csípőjüket.
Sirius lenyúlt, és megragadta Remus seggét, ezzel megállítva a csípője mozgását. ’’Szerezz meg.’’ Mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Sirius megfogta szeretője kezét, és három ujját bevette a szájába, majd elkezdte szívni őket, ezzel alaposan benyálazva azokat.
Remus ujja lekúszott Sirius mellkasára, majd a farkára, onnan pedig a testének bejáratához, majd fokozatosan elkezdett behatolni. Először csak lassan mozgott, amíg Sirius szintén el nem kezdett mozogni. Remus felnyögött, és egy másik ujjával is behatolt, addig körözve velük, amíg megtalálta a célját. Sirius felszisszent, és felemelte a csípőjét, így követelve ráadást. Remus gyorsan behatolt egy harmadik ujjával is.
Sirius nyöszörgött, ahogy Remus visszahúzta az ujjait.
’’Shhh, Siri, nézz rám.’’ Ahogy Sirius megtette, amit kért, ő elkezdett behatolni lassan, s közben figyelte, hogy Sirius arcán feltűnik-e valamilyen jele a fájdalomnak. Amikor teljesen behatolt, várt egy kicsit, hogy Sirius elernyedjen körülötte.
Miután ez megtörtént, Remus lassan elkezdett mozogni ki és be. Hamarosan felgyorsult a mozgása, és mindenegyes lökésnél, férfiassága ingerelte Sirius prosztatáját.
Remus végigcsókolta Sirius kulcscsontját, mielőtt a fogait belemélyesztette volna a bőrébe, ott, ahol a nyaka találkozik a vállával, elég mélyen ahhoz, hogy végre megízlelje azt a vért, amire Holdsáp annyira vágyott. Majd visszahúzódott, és belesuttogta Sirius bőrébe: ’’Szeretlek.’’
’’Én is szeretlek.’’
Remus lecsúsztatta a kezét maguk között, és megmarkolta Sirius farkát, majd elkezdte masszírozni egy ütemben saját mozgásával.
’’Basszus, Remus, annyira jó, mindjárt….’’ De már be sem tudta fejezni a mondatot, már el is érkezett, amire gondolt, és Remus ki tudta találni, mi volt az. Elélvezett, beborítva mindkettejük hasát, és Remus kezét az ondójával. Miközben Remus meglovagolta szeretője remegését, kezét a szájához emelte és tisztára nyalta, amitől Sirius szeme kissé felcsillant. Remus még lökött egy utolsót, majd ő is elélvezett.

* * *

Pár évvel később:
A Tekergők egy asztal mellett ültek egy zsúfolt pubban. James legénybúcsúja volt, és ők pedig felidézték a Roxfortban töltött szép napok emlékét. Peter felnevetett és így szólt: ’’Merlinre mondom! Pont úgy beszélünk, mint a szüleink’’ majd elmélyítette a hangját: ’’Bezzeg az én időmben!’’ a többiek majd leestek a székről a nagy nevetésben, bár az igaz, hogy már ott tartottak, amikor minden nevetségesnek tűnik – kissé leitták magukat.
’’Emlékszel, amikor Piton megbűvölte a hajad, Siri?’’ kérdezte nevetéstől elfúló hangon Remus.
’’Hja! Két hétig tartott, amíg meg tudtam szabadulni azoktól az átkozott izéktől!’’ az összes Tekergő majd meghalt nevettében, majd, amikor végre lenyugodtak, Peter így szólt: ’’Oké, az én köröm jön, mindenkinek ugyanazt?’’ Felállt, és elindult a bár felé, majd James követte, hogy segítsen neki cipelni az italokat.
Sirius odahajolt Remushoz, és a fülébe suttogta:
’’De azért megérte. Lehet, hogy két hétig rajtam nevetett az egész iskola, de sokkal többet nyertem, mint amennyit a büszkeségemből vesztettem.’’ Remus elmosolyodott, Sirius pedig megcsókolta.

Vége

 
Figyelmeztetés

Ha nem múltál el még 18 éves, kérlek, azonnal hagyd el ezt az oldalt! Kattanj helyette mondjuk ide: http://lumos.hu

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Számláló
Indulás: 2005-03-24
 
G-Mail belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
  SúgóSúgó

Új postafiók regisztrációja
 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre