õ ember, akivel lefekdtem. Siri a dicsõsg. Ha nem volt tl rszeg arra, hogy emlkezzen r.
Hltrsam lmban nyszrg, mg jobban felm fordulva. Istenek, az vek csak gy olvadnak le rla, mikor alszik. A grimasz enyhl; az aggds-rncok eltûnnek. gy nz ki... mint ahny ves. Majdnem jkpû. Nem, ez egy rossz sz r. Sirius volt jkpû; Jamie volt jkpû, de Snape gynyrû volt - s most is az.
Az endorfin beszl belõlem, azt mondom magamnak; az alvshiny. Jjjn a reggel, s azon fogok gondolkodni, mi ksztetett r, hogy a zsros dg kzelbe jjjek.
Nem, ez gy hlyesg. Tudni fogom, mirt. Emlkezni fogok r, hogy mirt fogtam a lassan formld bartsgunkat s szaktottam darabjaira azzal, hogy megcskoltam. Olyan hossz idõbe telt, amg megbocstottam neki, hogy felfedte a kiltemet, mint vrfarkas. s azrt a szz aprsgrt, amiket soha nem is kellett volna az õ hibjnak tartanom. Olyan sok idõbe telt, neki, mg bocsnatot krt; neknk, hogy igazbl beszljnk.
Nem tudok ellenllni; vgigfuttatom az ujjamat Severus arcn, ahogy alszik. Soha nem hittem volna, hogy ilyen puha. Vagy hogy ilyen fggõsget okoz.
Azt mondta, megcskolhatom. Emlkszem mr, ahogyan megrintem azokat a csodlatos ajkakat.
Soha nem kellett volna megkrdeznem. Nem kne megrintenem, ahogy alszik. Bntani fog. Bntani fogom. Tlsgosan klnbzõek vagyunk, nem fog mûkdni. Nem mûkdhet...
Nem mintha szmtana. Hamarosan felbred, s egy gnyos megjegyzssel el fog kldeni a szobjbl. Knnyebb nem gondolni arra, hogy nem mûkdhetett volna.
Csodlatos az illata. Mentol s citrom. s ez csak az illata.
Megint meg akarom cskolni. Cskolni, mg fel nem bred. Cskolni, mg azok a fekete, szenvedlytõl kds vermek kinylnak. Cskolni mindent, mg azokat az rmteli kiltsokat nem hallatja megint. Kvncsi vagyok, emlkszik-e, hogy knyrgtt nekem.
„Fotzd le, tovbb fog tartani.” Csak Severus tud egyszerre feddõnek s lmosnak kinzni.
Vagy ilyen cskolni valnak. Baszni valnak. Õ olyan baszni val. Nekem van teremtve, olyan tkletesen illeszkedtnk. Belhatolni olyan volt, mint hazarkezni, akrmilyen klisnek is hangozzon. Azt akarom, hogy megint a nevemet kiltsa.
- Remus? - egy kz rinti meg az arcomat, ttovzva.
igen, elfelejtettem, hogy mg mindig r bmulok. A kezeim mr a testn szaladnak fel s le. Elfelejtettem, hogy vrhatan el fog kldeni. Nos. Majd legkzelebb megteheti.
- Meg akarlak cskolni, Severus - meglepõdm a hangomban lvõ morgson.
Az ujjak most talltk meg a mellbimbit. Legutbb levegõrt kapkodott, csak attl, ahogy olyan finoman simogattam.
, az az des hang, a fekete fej htravetve, hogy felfedje azt a tkletes nyakat. Merlinre, meg kell kstoljam a nyaka bõrt. Meg akarom jellni azt a torkot.
- s ezttal nem fogok krni - a csk forr, nedves s elsznt. Mintha ez lenne az utols csk, amit megosztunk egymssal. Nem rdekel tbb.
Csak tbbet akarok. Tbbet mindenbõl. Akr kibrja, akr nem.
Severus elhzdik a szmtl, somolyogva. - s ha ellenllok?
A Jistenit, ez az ember mg tud beszlni? Biztosan nem vagyok mr a rgi. - Meg kõ' bntesselek akkor.
Megremeg a bntets emlegetstõl... vagy a bal kezemtõl, ami a combja belsõ oldalt simogatja; nem rdekel. Kibaszottul nem rdekel.
Mert most mr õ is rint. Azok a kezek. Azok a hossz, gynyrû, tkletes kezek.
- gretek, gretek - Severus rces hangja mg szebben szl, amikor megprbl nem felvlteni.
Lasstani kne, hogy ezttal tartson is valameddig. Tudom. Az utols is lehet. De nem brok. Nem brok, nem amikor õ rint.
Olyan sokig akartam az rintst. Mg akkor is, mikor gyûlltem. De nem. Soha sem gyûlltem, csak akartam.
Mindentt cskolom most, kivve ott, ahol knyrg, hogy rintsem. Knyrgj Severus, ez az, knyrgj nekem. Hogy tudjam, tnyleg akarod, akarsz.
A kezei a lepedõt markoljk, olyan szorosan, ahogyan lehajtom a fejemet. Ez a ltvny. Arra ksztet, hogy magamv tegyem most, az enymm. Senki sem lehet. Az enym.
- Remus. Remus...
A nevem, az n nevemet kiltja, senki mst. Az n szm az, ami ekkora gynyrt ad neki. Meg akarom tantani neki, hogy csak n vagyok kpes ezt adni neki. Senki ms nem tudja. gy nem.
Nem tudom sokig knozni, a hangja... a hangja szlt. Szksgem van r. Szksge van rm. Hrom vvel ezelõtt kellett volna megtennem. Meg kellett volna tennem, mikor elõszr egyedl talltam. Nem kellett volna elvesztegetni azokat a napokat, az enym lehetett volna. Az enym.
Csak addig eresztem el, hogy a skostrt kapjon. A tubus fltkenny tesz. Valaki ms hagyta ezt itt. Valaki ms volt elõttem. Ki merszelte? Õ az enym. Senki nem lthatja gy... senki nem lehet gy.
Egy ujj.
Kt ujj.
Hrom ujj.
Merlinre, olyan gynyrû. Olyan rzkeny. Olyan tkletes.
A szem szenvedlytõl elhomlyosulva, az egyedli szavak, amik azokrl az des ajkakrl szllnak fel, a nevem. Azt akarom, hogy a nevemet kiltsa.
- Ksz? - nem akarom bntani. Hallani akarom, hogy ugyanannyira szksge van erre, mint nekem.
Csodlatosan utnozza a morgsomat.
, noht, ez rzki. - Ne krdezgesd, csak csinld!
Ismteltem volna magamat? Elvesztem azokban a szemekben...
Lassan teszem magamv, azt akarom, hogy rezze. Tekintetemet az vbe from; azt akarom, hogy emlkezzen r, ki adja ezt a gynyrt.
Olyan szûk, olyan forr. Tkletes, megrendelsre gyrtva. Fej htravetve, szj nyitva... des nygsek.
Lbak a cspõm krl. Szj a szmon. Nygsek.
- Gyorsabban - mg nem knyrg.
Kr fonva a kz; ritmusra simogatja.
- Remie. Krlek - a hangja megtrik. Istenem, milyen csodlatos hang!
Megadom neki. Kemnyen, gyorsan. Minden egyes mozdulattal eltallva azt a csodlatos pontot a belsejben.
Nem tart ki sok. n sem. Olyan szûk. Olyan forr.
- Az enym... enym... olyan tkletes. Csak az enym.
Szeretlek. Szeretlek..
Gyorsabban.
Szeretlek. Szeretlek
- A ti-tid.
Kemnyebben
A nevemet sikoltja, izmai sszehzdnak krlttem.
- ENYM!
Kvetem a tudattalansgba. Resek, a karjai krm fondnak. Ez a Nirvna.
Vrfarkasok nem vlasztanak egy letre trsat.
De Isten segtsen rajtam, azt hiszem, n ppen megtettem.
Vge