Lucius/Piton �r�sok

C�m: Akkor �s most

Szerz�: Quiet

Figyelmeztet�s: Csak 18 �ven fel�leknek (NC-17)!

T�rt�net: Piton k�ptelen elfeledni els� szeret�j�t...

Anno

A Griffend�l klubhelyis�g�ben neh�z perceket �llt ki az egyik mardek�ros fi�, akit griffend�les ellens�gei rendszeresen b�ntottak.

A fekete haj� fi� most sem k�rt v�delmet az igazgat�t�l, hogy a kar�csonyi sz�netben sem hagyj�k nyugton, most is vele sz�rakoznak. Hetedik �ve volt m�r, hogy az egyenl�tlen k�zdelemben veszt�sre �llt, �s hi�ba igyekezett pal�stolni f�lelm�t, keze remeg�s�n l�tszott, hogy hi�ba igyekszik uralkodni mag�n. James Potter, a gy�l�lt James Potter az el�bb orozta el p�lc�j�t, �s most invito b�b�jjal vetk�ztetni kezdte. Ezt r�gebben csak a h�l�teremben j�tszott�k vele, de most a kar�csonyi sz�net idej�n alig l�zengett egy-k�t di�k �s tan�r az iskol�ban, �s nem kellett rajtakap�st�l tartaniuk, felb�torodtak.

Sirius nevetve nyugt�zta, hogy a tal�r, melyet Perselus igyekezett mag�n tartani, belegabalyodik a fi�ba, majd odar�ppen Jameshez. Remus �pp var�zsl�sakkot j�tszott Peterrel, de �k is figyelt�k a j�t�kot. Sirius fellend�tette p�lc�j�t, �s a k�vetkez� pillanatban Perselus eld�lt, mint egy kiv�gott fa. Mozdulni se tudott, de James m�r ism�t h�vta a k�vetkez� ruhadarabj�t: „Invito pul�ver!” A fi� nem tudta megakad�lyozni, s�t azt sem, hogy Lupin is besz�lljon a j�t�kba egy lebegtet� b�b�jjal, amit eleg�ns p�lcaint�ssel k�s�rt:

Perselus �rezte, hogy l�b�n�l fogva felr�ntja a var�zslat a magasba, �s James k�nny�szerrel levar�zsolja r�la a nadr�got. Tehetetlen d�h�ben k�nny sz�k�tt a szem�be. A p�lc�ja n�lk�l az elhadart ellen�tkok nem �rtek c�lba. Peter is felemelte p�lc�j�t, �s Perselus lezuhant a kandall� el�tti kopott sz�nyegre. Megpr�b�lt felt�p�szkodni, mik�zben p�lc�j�t kereste tekintet�vel. Ha visszaszerezhetn�… ha felmenek�lhetne a h�l�ba… hi�ba, a n�gy j� bar�t oda is k�vetn� �t, �s folytatn� a j�t�kot. P�lc�ja az egyik tanul�asztalon fek�dt, el�rhetetlen t�vols�gba. A n�gy fi� v�rta, ki lesz a k�vetkez� aki var�zst bocs�t Perselusra, �s � kihaszn�lta az alkalmat:

- Invito p�lca! - Var�zsp�lc�ja a kez�be r�ppent, �s � Jamesra emelte. Nem tudta v�gigmondani a ragya�tkot, mert Sirius k�zbel�pett, most bok�it k�telek szor�tott�k �ssze, �s r�ntott�k a magasba. P�lc�j�t elejtette, �s most hi�ba ny�jt�zkodott fel�je, nem �rte el. Peter hozz�l�pett, �s megp�rgette a leveg�ben. Hallotta a fi�k nevet�s�t, �s k�nnyeivel k�szk�d�tt. Nem is a l�b�t szor�t� f�jdalom, hanem a megal�ztat�s f�jt neki. �sszeszor�totta sz�j�t, lehunyta szemeit. Kicsurran� k�nny�t Sirius vette �szre.

- Nocsak, Pipogyi s�r!!! – harsant fel hangja, �s James �s Sirius is k�zelebb j�ttek, hogy l�ss�k. P�lc�ikat kez�kben tartva k�z�s var�zslatot bocs�tottak r�, aminek k�vetkezt�ben a bok�in�l f�gg� Perselust �t�sek �rt�k h�t�n, fenek�n, l�bain. Inge elszakadt, ahogy tekergett k�nj�ban, egyre t�bb z�z�d�s bor�totta test�t. Peter leengedte a magasb�l, de az �t�sek tov�bbra is z�poroztak r�. V�dte a fej�t, jajgatva fek�dt a sz�nyegen, l�bait felh�zta, �s v�rta, mikor unj�k meg a fi�k. Percekig tartott a ver�s, �s egyre t�bb f�jdalomki�lt�s hagyta el ajk�t. H�ta eg�szen le a bok�j�ig m�r szinte egybef�gg�en f�jt. V�gre kiny�gte:

- Ne... b�ntsatok...

- K�rj bocs�natot! – parancsolta James, t�rsai nevettek.

- Mi…�rt b�ntotok? Jaj… ez f�jt… - ny�sz�r�gte, amikor egy �t�s a l�thatatlan ostort�l fenek�t �rte.

- Az�rt, mert… - James kiv�rt m�g h�rom �t�st, amit szint�n oda ir�ny�tott, ahol Perselus az el�bbi f�jdalmat jelezte. - … �lsz!

- M�r… nem… sok�ig… - ny�gte a fekete haj� fi�, �s lehunyta szem�t, de k�nnyeit �gy se tudta benntartani.

- El�g, m�r nem b�rja, a m�ltkorit se heverte m�g ki. – mondta Remus, �s James ez�ttal hallgatott r�. Leeresztett�k p�lc�ikat, ezzel a var�zslat megsz�nt.


- El...mehetek?

- Igen. – intett Sirius. - Menj csak.

Perselus lassan felt�p�szkodott, �sszeszedte ruhadarabjait. A ver�skor csak zoknija, cip�je, megsz�rk�lt als�ja �s az inge volt rajta. Annyira f�jt minden mozdulat, de felh�zta nadr�gj�t, majd lassan tal�rja is hely�re ker�lt. Reszket� ujjakkal v�gigsz�ntott fekete haj�n, �s v�gign�zett a fi�kon. Egyik fi� sem tart�ztatta, amikor kim�szott a portr�lyukon. Egyed�l akart maradni. Felid�zte mag�ban a r�olvas�sokat, amik enyh�tik a f�jdalm�t, �s elt�ntetik b�r�r�l az �t�sek nyom�t. Majd, ha egyed�l lesz. Lassan botork�lt a folyos�kon, m�g az egyik sarkon belebotlott valakibe. Annyira v�ratlanul �rte, hogy elesett, �s k�nl�dva pr�b�lt talpra �llni. A m�sik seg�tett neki talpra �llni.

- Semmi… bajom! – de nem ellenkezett, amikor az ismeretlen �tkarolta, �s tov�bb vezette a folyos�n.

Gyeng�nek �rezte mag�t, �s hagyta, hogy vigy�k, nem tudta hov� tartanak. A negyedik emeleten meg�lltak, �s hallotta megment�je hangj�t: - Sziv�rv�nyhab! A prefektusok f�rd�j�ben voltak. Most ismerte fel, hogy a fi�, aki idehozta, nem m�s, mint az egyik hatodikos mardek�ros prefektus, Lucius Malfoy.

- F�r�dni indultam, amikor egym�sba botlottunk. Neked is j�t fog tenni, hiszen �sszev�rezt�l. – a sz�ke fi� vetk�zni kezdett, Perselus zavartan k�vette p�ld�j�t. Hamarosan az illatos habokba mer�ltek.

A f�rd� hat�s�ra Perselus �rezte, hogy enyh�lnek k�njai. Ism�t lemer�lt, hogy a k�nnyek nyom�t elt�ntesse arc�r�l, �s m�terekkel od�bb bukkant fel a medenc�ben. �szrevette, hogy Malfoy figyeli �t, ett�l ism�t a habok al� mer�tette arc�t. Nem tudott mit kezdeni a n�z�s�vel, annyira zavarba ejt� volt. Hamarosan ki is m�szott a medenc�b�l, majd f�rd�leped�be csavarta test�t. Nem tudta, mit mondjon, de h�l�s volt a f�rd��rt, nem jutott volna esz�be.

A sz�ke fi� is kil�pett a medenc�b�l. Elfogadta a fel� ny�jtott f�rd�leped�t, �s ism�t zavarba ejt�en r�n�zett k�k-sz�rke szem�vel:

- Hov� m�sz?

Perselus figyelte, hov� megy Lucius. A terem oldal�n ny�l� ajt� egy szob�t rejtett sz�les �ggyal, halk f�nnyel. Lucius megk�t�tte derek�n a f�rd�leped�t, �s intett Perselusnak:

- Gyere, nem kell f�lned. Meggy�gy�tom a sebeidet.

- Nem… f�lek.

A sz�ke fi� sz�ja ism�t mosolyra h�z�dott:

- Dehogynem f�lsz!

- Lucius… nem k�ne...

- Elmondod mi t�rt�nt veled?

- Nem… szeretn�m.

- B�zol bennem? Akkor… - felhajtotta a takar�t, �s Perselus kis t�tov�z�s ut�n hasra fek�dt az �gyon.

Lucius levette r�la a dereka k�r� tekert f�rd�leped�t, majd �sszed�rzs�lte tenyer�t, �s a sebek f�l� tartotta. Csak halk mormol�sa hallatszott, �s elhalv�nyultak a nyomok. A v�rz� sebekre v�kony fed�r�teg borult, �s feh�r felh� sz�llt fel. N�h�ny perc m�lva Lucius ism�t �sszed�rzs�lte kezeit.

- Ha beljebb menn�l… kezdek f�zni.

Perselus arr�bb cs�szott, �s nem adta jel�t, hogy �szrevette: Lucius is ledobja a h�feh�r f�rd�leped�t. Percekig fek�dtek egym�s mellett n�m�n, majd Perselus b�tortalanul a m�sik fel� fordult, �s mintha csak erre v�rt volna, Lucius mag�hoz h�zta, �s megcs�kolta.

Hevesen �lelt�k egym�st, a gyertya kilobbant a tart�ban, mintha sz�gyenkezne az el� t�rul� l�tv�ny miatt. S�mogatt�k egym�s haj�t, test�t, �jra �s �jra cs�kol�ztak, �s nem �rezt�k, hogy rosszat tenn�nek. V�g�l Lucius r�vette arra is, hogy forduljon ism�t h�ttal. Perselus tudta, mi k�vetkezik, mert gyakran fant�zi�lt err�l f�l�ton �lom �s �brenl�t k�z�tt.

Nem tiltakozott, amikor el�bb Lucius ujjait �rezte OTT, majd m�st is. Felny�g�tt, �s �tvette Lucius gyorsul� �tem�t. E pillanatban �let�t adta volna a sz�ke fi��rt, �s Lucius is �t�lte a boldog�t� �sszetartoz�st. Senki m�s nem l�tezett sz�m�ra, csak ez a mogorva, fekete haj� fi�, aki �nk�nt s�mult teste al�, �s eggy� v�ltak az univerzumban. Egym�s nev�t suttogt�k felhev�lten k�l�nb�z� becesz�kkal, �s amikor m�r nem b�rt�k tov�bb a gy�ny�rt, lez�rt szemh�juk alatt a szikr�z� Napot l�tt�k, �s Lucius kirobbant benne.

F�z�san b�jtak egym�shoz a takar� alatt, �s �lelt�k egym�st.

- R�g v�rtam erre… - vallotta be Lucius. – H�napok �ta r�d gondolok, �s veled �lmodok. Nem is gondoltam, hogy te is… szeretn�d.

- Mi lett volna, ha elfojtjuk? Szenvedn�l te is… �s �n is. K�sz�n�m, hogy b�trabb volt�l n�lam.

- Szeretlek, soha ne feledd el. B�rmi is t�rt�nik vel�nk, m�t�l te laksz a sz�vem k�zep�ben! – lehelte Lucius, �s megcs�kolta v�ll�t.

Egym�shoz s�mulva aludtak el, �s a hajnali f�ny, mely besz�r�d�tt a magas ablakon, bearanyozta kett�s�ket. Lucius �lelte Perselust, aki �lm�ban is szor�totta az � kez�t.

Most

Erre gondolt Perselus, amikor a Wizengamot t�rgyal�s�n a v�dlottak, a sorsukra v�r� hal�lfal�k k�zt felfedezte az holdez�st haj� Luciust. A k�zben eltelt t�bb, mint h�sz �v alatt egyetlen napra se feledte azt az �jszak�t. Gondolatban oda menek�lt vissza, ha b�rmi f�jt, vagy b�rmilyen s�relem �rte.

Most k�t �rz�s csapott �ssze benne: h�s�g Dumbledore �s a Rend fel�, �s a lelke legm�ly�re sz�m�z�tt szerelem, ami a m�sik f�rfihoz f�zte elt�phetetlen�l.

K�ls� szeml�l� nem vette �szre, hogy �nje kett�hasadozik, �s amikor kihirdett�k az �t�letet – �letfogytiglani azkabani fogs�got - , tekintet�k �sszekapcsol�dott egy hossz� pillanatra. „Szeretlek! �r�kk�!” – mondta a szeme, �s Lucius v�laszolt szeme rebben�s�vel. „Ne felejts el! Vigy�zz a fiamra, �s visszat�rek hozz�d a pokolb�l… egy napon.”

Perselus sz�v�ben megac�losodott a d�nt�s, l�nye ism�t egybeforrt, �s egyet akart: Luciust minden �ron. �let�t is gondolkod�s n�lk�l fel�ldozn�, ha a m�sik ism�t szabad lenne, �s �gy �leln� �t, mint akkor. Amikor a dementorok eltakart�k el�le a sud�r, sz�ke f�rfit �s t�rsait.
Tudatosult benne, hogy vissza akarja kapni!

Most

N�gy h�nap telt el. Piton tov�bbra is megtartotta �r�it a Roxfortban, �s ugyanolyan megk�zel�thetetlen, mogorva volt, mint a Wizengamot t�rgyal�sa el�tt. A felsz�n alatt azonban esztelen tervek t�mkeleg�t gy�rtotta Lucius kiszabad�t�s�ra, de el is vetette mindet r�gt�n.

Ha az �t�d�ves mardek�rosoknak �s griffend�leseknek tartott �r�t, gyakorta megpihent tekintete Drac�n. Ilyenkor �r�lt, hogy a fi� nem j�ratos az okklumenci�ban.

Draco nagyon j�l tudta, kinek k�sz�nheti csal�dja sz�thull�s�t: apja az azkabani var�zsl�b�rt�nben, anyja pedig gyorsan elv�lt, �s nem maradt egyed�l. Lupin befogadta �t h�z�ba �s �let�be.

Draco bossz�t akart �llni Harryn �s bar�tain, �s egyetlen alkalmat sem hagyott ki, hogy �rt� b�b�jt k�ldj�n r�juk. Piton nem akad�lyozta meg Draco �s Harry �sszecsap�sait, mert meg�t�l�se szerint nem volt egyik�k sem �letvesz�lyben. �gy a k�t fi� gyakorta felker�lt a gyeng�lked�re, ahol madam Pompfrey minden tud�s�t latba vetette, hogy elmulassza az �rt�sok k�vetkezm�nyeit.

Est�nk�nt, amikor a b�jitaltantan�r egyed�l volt szob�j�ban, �r�kig j�rk�lt fel-al�, �s tehetetlens�g�ben �kl�be harapott. Megesett, hogy k�zbe vette a b�v�s t�kr�t, mely r�n�z�sre hom�lyos limlom volt, ha azonban meg�rintette p�lc�j�val, �s kimondta Lucius nev�t, megelevenett a m�lt, kezd�d�tt a vet�t�s. L�tta mag�t szerelm�vel, amikor � v�gz�s volt, �lete megsz�p�t�je hatodikos. Lepergett a filmen egym�sra tal�l�suk a Sz�ks�g Szob�j�ban, ahol ut�na gyakorta szerelmeztek, �s nem l�teztek tabuk k�zt�k. Most is fel tudta id�zni a sz�ke fi� illat�t, b�r�nek �z�t. Ilyenkor felny�g�tt a tetetetlens�gt�l, kisz�radt a torka, �s p�lc�ja �rint�s�vel becsukta a t�k�r filmj�t.

Most �pp �jf�lre j�rt az id�, �s m�g mindig gondolkod� fotelj�ben �lt, arc�t kez�be hajtva, �s felv�ltva terveket sz�tt �s eml�kezett. Mit tegyen? K�t�tte esk�je Dumledore-hoz �s a F�nix Rendj�hez, �s azt nem szeghette meg. Soha nem �ll �jra a s�t�t oldalra, b�r ez �letfogytiglani rabs�got jelentett a Roxfortban, tudta, hogy itt kell maradnia, mert ha elhagyja a birtokot, Voldemort bossz�ja b�rmikor el�rheti. Tizenhat �ve t�lt�tte itt a ny�ri �s kar�csonyi sz�netet is bez�rva keser�des eml�keibe. Ism�t felr�mlett el�tte AZ a nap.

Akkor

�t �ve m�r, hogy befejezte tanulm�nyait a Roxfortban, Lucius n�gy �ve volt t�rsa. M�r nem kellett a Sz�ks�g Szob�j�t felkeresni�k, hiszen egy�tt �ltek r�g. Aznap veszekedtek. Megmondta Luciusnak, hogy k�ptelen tov�bb a S�t�t Nagyurat szolg�lni, �s ha szerelme nem tart vele, elhagyja �t. Felid�zte veszeked�s�ket, �s a f�j� b�cs�t.

- Meg�llek, ha Voldemort ellen fordulsz! - fenyegette meg Lucius.

- Akkor... �lj meg. Ink�bb te, mint m�s. - felelte sz�ntelen hangon, majd let�rdelt, hogy ezzel is mutassa: nem sz�ll szembe vele. - Tedd meg, de gyorsan! Urad... bizony�ra h�l�s... lesz.

Utolj�ra futott v�gig pillant�sa a f�rfin, akit�l elfogadta sz�v�ben a hal�lt. Hossz�, sz�ke haj�n, j�g-sz�rke pillant�s�n, magas, karcs� test�n, hogy elvigye a l�tv�nyt Oda. Azut�n lehunyta szem�t.

- Adava... - hallotta a ki�lt�st, de azt�n t�rt�nt valami. Lucius leroskadt el�je, nem mondta ki r� a hal�los �tkot, s�t mag�hoz �lelte nagyon szorosan. - Nem b�rom megtenni! Annyira... fontos vagy nekem!

- �n is... szeretlek. - felelte egyszer�en, �s kig�rd�ltek szem�b�l a k�nnyek. Akkor s�rt utolj�ra, az�ta megkem�nyedett a lelke. - De... ha nem tartasz velem... elmegyek.

- H�t menj! - s�hajtotta Lucius, de tov�bbra is szorosan �lelte. Perselus �rezte v�gy�t, �s teste azonnal reag�lt, ahogy egym�shoz s�multak. M�gis, emberfeletti er�fesz�t�ssel eltolta mag�t�l szerelm�t, �s mikor annak lehullottak karjai, akkor kez��rt ny�lt, �s megcs�kolta.

- �r�kk�... szeretni foglak!

Felkelt, �s vissza se pillantva otthagyta a t�rdre roskadt Luciust, �s kil�pett az ajt�n.

A Roxfortba ment, �s gondosan cenz�r�zva a t�rt�netet, elmondta Dumbledore-nak, hogy elhagyta a hal�lfal�k csapat�t, h�s�gesk�t tesz a Rend mellett. Az igazgat� sok�ig n�zte �t f�lhold alak� szem�vege m�g�l, tal�n arra v�rt, hogy mond m�g valamit. Mivel Piton z�rk�zott arca semmit nem �rult el, a kast�lyban adott sz�ll�st, am�g d�nt. M�snap �zent �rte, �s �ll�st aj�nlott. � tudta, nincs m�s v�laszt�sa, a Roxfort mened�k.

Most

N�ha h�rt hallott Luciusr�l. �gy �rtes�lt arr�l, hogy szak�t�suk ut�n elvett egy aranyv�r� l�nyt, �s fiuk sz�letett. Pr�b�lta elhitetni mag�val, hogy nem f�j. De tudta, nem �gy van. Amikor elment a Wizengamot t�rgyal�s�ra, �s �jra l�tta ott szerelm�t, fell�ngolt benne az �vek alatt gondosan elhantolt �rz�s. Amikor tekintet�k �sszekapcsol�dott, tudatosult benne, hogy szereti az az�ta ez�sthaj�v� lett s�t�t var�zsl�t, �s � is szereti m�g. Hogyan seg�thetne rajta?

Felugrott a fotelb�l. Milyen egyszer� a megold�s, m�gis rettenetesen neh�z megtenni. De m�sk�nt nem lehet. Alig v�rta, hogy reggel legyen, addig rendszerezte mag�ban, mit �s hogyan fog elmondani, amikor seg�ts�get k�r.

Most

M�snap r�sz�nta mag�t, hogy felkeresse Dumbledore-t. Reggelin�l k�rte, hogy fogadja �t irod�j�ban, �s �gy az �sz igazgat� el�tt �lhetett nem sokkal k�s�bb. T�zt�l volt �r�ja a m�sodikosokkal, �gy t�bb, mint egy �r�ja volt, hogy r�sz�nja mag�t.

- Seg�ts�gre van sz�ks�gem. K�rem, hallgasson meg. - ny�gte ki, �s zaklatottan belet�rt haj�ba, majd k�rmeivel karj�ba mart. - Senkiben sem b�zhatok...

- Mir�l van sz�? Nem szokt�l kij�nni a sodrodb�l, mi t�rt�nt veled?

- El kell mondanom valamit, de annyira... neh�z! - Piton nehezen l�legzett, mintha gomb�c lenne a tork�ban. - �n... szeretek valakit.

- Te? Ami�ta ismerlek, mindig mag�nyos volt�l. Soha nem l�ttam veled egyetlen l�nyt sem. Tal�n... nem szeret, akit... khm... szeretsz? Ilyenben nem tudok seg�teni. Tal�n... ha valami b�jitalt itatn�l vele. Ugye, nem di�kr�l van sz�, mert azt sem enged�lyezhetem.

- Nem di�k. �s... nem... l�ny. - Piton zavartan keresg�lte a szavakat. - Nagyon r�gen szeretem... �s most bajban van. Ha nem seg�t valaki neki, akkor... meghal!

- Ejnye, Perselus. Te... f�rfiba szerett�l bele? Ezt nem hiszem.

- Sosem hazudtam, legfeljebb... eltitkoltam... �t. �s most f�lek, hogy nem l�tom t�bb� �lve. Seg�tsen, hogy kihozhassam azkabanb�l Lucius... Malfoyt. - kiny�gte, v�gre kinn volt. Kis megk�nnyebb�l�st �rzett, v�gre is nem is volt olyan neh�z.

- Ejnye, biztos, hogy nem j�ratsz �prilist velem? - Dumbledore szeme t�gra ny�lt a d�bbenett�l. - Kev�s dolog van, amir�l nem tudok az iskol�mban, de ez...

- ...felh�bor�t�! - fejezte be Piton, �s lehajtotta fej�t.

- Nem, csak... meglep�. Nem is egy �vfolyamba j�rtatok. Mi�ta... khm... szereted?

- El�g... r�g�ta. V�gz�s koromban... kezdt�nk j�rni.

- J�rni? Itt az iskol�ban?

- Igen. Senki nem tudott r�la, csak � �s �n.

- Meg�rtem. Az ilyesmit nem szok�s nagydobra verni. De Lucius n�s. Csal�dja van. Hogyan tudta eltitkolni el�l�k, hogy... fiatalkor�ban... volt egy botl�sa?

- �gy volt a legjobb... mindenkinek. - s�hajtott Piton, �s lehajtotta fej�t. Dumbledore ekkor l�tta meg a b�jitaltantan�r holl�haj�ban a feh�r sz�lakat.

- Meddig... tartott? Milyen k�zel ker�ltetek egym�shoz? - sz�rte a szavakat az igazgat�. Piton felemelte fej�t, �s keser�en nevetett.

- Mi... egy�tt �lt�nk... �vekig. Azt�n... v�ge lett, �s idej�ttem.

- �rtem. Nemcsak a S�t�t Nagyurat hagytad el, hanem �t is. �s bez�rtad a sz�ved mindenki el�tt. Nem �lt�l... csak... l�tezt�l.

- I...gen. Minden egyes nap k�n volt... n�lk�le. K�rem, mentse meg �t!

- �s ha � m�r nem akar t�ged? �s ha kihozzuk az azkabanb�l, �s elmegy?

- Akkor is!! - ki�ltott fel Piton, majd halkabban folytatta. - Ha m�s� is lesz, csak... maradjon �letben.

Dumbledore figyelmesen n�zte a g�rnyedt tart�s� f�rfit, �s h�trad�lt sz�k�ben. P�r perc m�lva feltett egy k�rd�st. Egyetlenegyet.

- B�rmit megtenn�l �rte?

Piton arca megfesz�lt, majd hangtalanul b�lintott. Azt�n felkelt, �s elindult, hogy felk�sz�lj�n a m�sodikosok dupla b�jital�r�j�ra.

Eb�dn�l az igazgat� t�bbsz�r is n�zett fel�je, de nem sz�lt. A b�jitaltantan�r emberfeletti er�fesz�t�ssel nyugalmat er�ltetett mag�ra, �s legy�rt p�r falatot a kiv�l�an elk�sz�tett ragub�l. Az eb�d v�gezt�vel Dumbledore mag�hoz intette. Az igazgat�i irod�ban besz�ltek ism�t.

- Gondolkodtam, mit tehetn�nk. A t�rt�neted f�ny�ben mindj�rt m�s megvil�g�t�sba ker�lt p�r dolog. P�ld�ul, hogy mi�rt kiv�telezel a... khm... fi�val.

Piton t�relmetlen mozdulatot tett, mintha azt akarta mondani, hogy hogy j�n ez ide? Dumbledore azonban folytatta.

- Megker�ljem a miniszt�riumot, �ll�somat kock�ztatva, mi�rt tenn�m meg?

- J�. - pattant fel inger�lten a b�jitaltantan�r. - Akkor majd �n...

- �lj le, Perselus! Nem mondtam, hogy nem seg�tek. Ha lebukn�nk... MacGalagony j� igazgat� lesz.

Cinkos mosolyt villantott Pitonra, akinek ett�l k�dd� v�lt a gomb�c a tork�ban.

Most

- Meg kell v�rnunk a szombatot. - mondta Dumbledore, �s megt�r�lgette szem�veg�t. - Sz�ks�g�nk lesz h�romf�le f�zetre, k�sz�tsd el� �ket. A tervem...

Amikor Piton meghallgatta az igazgat�t, iszonyat �nt�tte el. Azt�n m�ly leveg�t vett, �s b�lintott:

- J�l van. A f�zetek... meglesznek szombatra. - megt�r�lte ver�t�kez� homlok�t. - R�szemr�l... menni fog.

- Gondold meg. Addig m�g k�t nap van h�tra, �s ez... nagyon vesz�lyes, Perselus.

- H�l�s vagyok a seg�ts�g�rt. - Piton befejezettnek nyilv�n�totta titkos megbesz�l�s�ket, �s elsietett, hogy megtartsa az els�s�k dupla �r�j�t. Annyira tudott uralkodni mag�n, hogy semmit nem vettek �szre a gyerekek. Hisz oly j�l megtanulta: �lc�zd �rzelmeidet, rejtsd el f�lelmedet.

Este szob�ja mag�ny�ban v�giggondolta, mi v�r r�. Szerencs�re dementorok nem �rzik Azkabant, a miniszt�rium auroraival azonban sz�molni kell.

Aznap �jjel ism�t a m�ltba menek�lt, hogy felv�rtezze mag�t eml�keib�l. Nyugtalanul forgol�dott �gy�ban, sz�rke h�l�inge test�re csavarodott. Inger�lten felpattant, �s ledobta mag�r�l. Azt�n �llig betakar�zott, �s lez�rt szemei alatt elindult a vet�t�s. Meztelen test�n remeg�sek futottak v�gig, keze lassan elindult.

Akkor

A Sz�ks�g Szob�j�ban tal�lkoztak, mint mindig. T�relmetlen�l vetk�ztett�k egym�st, v�gyuk s�rgette �ket. Aznap �nnepelt�k, hogy k�t h�napja tart m�r titkos szerelm�k. Vetk�ztett�k, cs�kolt�k egym�st. Kedvese aznap az � sz�j�t k�v�nta, �s � nem ellenkezett, �l�re hajtotta fej�t. Lucius s�mogatta az � haj�t, mik�zben akadoz� l�legzettel k�rt m�g valamit, hogy m�g jobb legyen a j�. M�ig eml�kszik, hogy feln�zett szerelm�re, majd figyelte arc�t, amikor nemcsak sz�j�ba veszi, de ujj�val test�be hatol. Ujj�val �s nyelv�vel szerette a sz�ke fi�t, �s amikor az m�r nem b�rta tov�bb, �s kirobbant, egyszerre k�t ujj�val ny�lt bel�. Azt�n v�ll�ra emelte kedvese l�b�t, lassan � is bel�hatolt. �vatosan tette, de nem l�tott f�jdalomreakci�t az annyira szeretett arcon. Gyeng�den, m�gis hat�rozottan tette mag��v�, �s amikor m�r nem b�rta tov�bb, ki�lt�s t�rt fel bel�le.

Reszket�s�k lassan csillapult, ism�t egym�shoz s�multak, a takar� alatt csitult borzong�sul.

- Ez... t�nyleg... finom volt, kedves. - Lucius megcs�kolta v�ll�t, �s � f�l�hez hajolt. A csiklandoz� sz�ke f�rt�kbe suttogta: - K�sz�n�m neked, hogy vagy nekem!

Most

Felriadt, �s megr�zk�dott a boldogs�gos eml�k hat�s�ra. Tudatosult benne, hogy �gynem�t kell cser�lnie: Lucius annyi �v t�vlat�b�l is ilyen hat�ssal volt �rz�keire. M�gsem b�nta a dolgot. Sokkal b�trabban fog szemben�zni azzal, ami v�r r�, felv�rtezi a szerelem.

Csak siker�lj�n Dumbledore terve.

Folyt. k�v.