Holds�p/Sirius �r�sok

C�m: N�ma sikoly

Szerzõ: Fircorwen

Figyelmeztet�s:  Kiz�r�lag 18 �ven fel�lieknek (NC-17)!

Le�r�s: V�rfarkas �s erõszak...

Sirius sz�rnyû fejf�j�ssal t�rt mag�hoz. Eml�kezett r�, hogy valaki le�t�tte, de el sem tudta k�pzelni, hogy ki lehetett az. Tomp�n felny�gve akarta megmozgatni elg�mberedett tagjait, de valami miatt nem tudta. Kinyitotta a szem�t, de lemenõ nap f�nye elvak�tott, �s egy pillanatig csak �sszefoly� sz�neket l�tott. Azt�n, ahogy kitisztult a k�p, megl�tta a vele szemben l�võ ablakot, majd k�r�ln�zve felismerte a szob�t: a Szellemsz�ll�s… Csak ekkor �bredt r�, hogy felsõteste egy keskeny asztal lapj�n fekszik, m�g l�bai sz�les terpeszben vannak, kik�t�zve a vastag asztall�bakhoz. Kezei is kifesz�tve, csukl�in k�t�l. �s ami legjobban megd�bbentette: meztelen volt. Nem tudta mire v�lni a dolgot, de jelen pillanatba az okok nem is �rdekelt�k. Megr�ngatta a kez�t fogvatart� k�telet, de az szinte meg sem mozdult, olyan erõsen volt r�gz�tve. Sirius k�romkodott egy ocsm�nyat, majd ficeregni kezdett, h�tha siker�l meglaz�tani b�kly�it. Ekkor halk kuncog�s �t�tte meg a f�l�t.
- �, Sirius, Sirius… - �rkezett a h�ta m�g�l az ismerõs hang. – Hi�ba erõlk�dsz…
- Remus?! – lihegte d�bbenten. – Mi a j� francot akarsz te velem!
- H�t m�g mindig nem j�tt�l r�, �des Sirius? – b�gta Lupin, �s lassan s�t�lni kezdett az asztal k�r�l.
- M�r megmondtam, hogy soha a…
- Igen, igen, te megmondtad… - v�gott k�zbe g�nyosan Remus. – �N t�bbsz�r is megadtam neked a lehetõs�get, hogy �nk�nt v�llalkozz erre… De te mindig csak elk�ldt�l a francba… H�t most… kedves Sirius… �gy d�nt�ttem, hogy a kezembe veszem a dolgokat, �s ha akarod, ha nem…
- REMUS!! – �v�lt�tte Black, �s vadul r�ngatni kezdte a k�teleket. – Te megveszt�l! Ezt nem teheted!
- �, dehogyisnem! – �llt oda bar�tj�val szembe, eltakarva a napsugarakat. – �s meg is fogom tenni…
Sirius l�tta a Lupin kez�ben megcsillan� fecskendõt, amint az kom�tosan ballagva megker�lte az asztalt.
- Egy ki �vint�zked�s… - s�hajtotta, majd teljes erõbõl belev�gta a tût Black csupasz h�ts�j�ba, majd lenyalta az apr� sebbõl kiserkenõ v�rt. Sirius r�ord�tott volna, de m�r nem tudott. Ahogy a m�reg sz�t�radt benne, szinte azonnal megb�nult. Nem tudta mozgatni a v�gtagjait, a fej�t sem tudta elford�tani, �s m�g a pislog�s is csak sz�rnyû erõfesz�t�sek �r�n siker�lt. De a legijesztõbb az volt, hogy tudat�n�l maradt: mindent l�tott, hallott… �s �rzett.
- L�tod, l�tod… - ny�jt�zott egyet Lupin, majd megpaskolta Black fenek�t. – Ha nem lett�l volna olyan makacs, ezt elker�lhett�k volna.
Fogott egy sz�ket, le�lt Sirius-szal szemben, be�ll�totta a fi� fej�t �gy, hogy �ppen õr� n�zzen �s el�gedetten vigyorgott.
- Am�gy remek szer ez a curare… - kezted csevegõ hangon, �s a h�ta m�g� dobta a fecskendõt.. – Ne agg�dj, nem halsz bele! Holnap reggelre elm�lik a hat�sa. Addig pedig ak�r le is vehetn�m a k�teleket, �gysem tudsz mozogni.
Sirius-t egyre jobban hatalm�ba ker�tette a f�lelem. Azt m�g csak-csak elviselte, hogy Lupin megkef�lje n�h�nyszor, de most… Az �g szerelm�re! V�rfarkask�nt sz�t fogja szedni! Nem hi�ba utas�totta el mindig mereven az effajta k�r�seket. De ez az idi�ta, perverz vad�llat m�g ilyenekre is k�pes, csakhogy megkaphassa, amit akar.
K�sz, ennyi volt! - gondolta mag�ban keserûen, �s mivel m�st nem tehetett, az �d�zul vigyorg� Remust n�zte.
- Nemsok�ra lemegy a nap… - jelentette ki �r�mmel. – �s hidd el, m�g h�l�s is leszel nekem, hogy megb�n�tottalak…

Iiigen? Csak v�rd meg a reggelt, te mocskos d�g, olyat kapsz, hogy… - majd r�m�lten futott �t az agy�n: - Felt�ve, ha meg�rem…
- Tudom, hogy ebben a pillanatban a pokolra k�v�nsz…
�s oda is foglak k�ldeni, csak �ljem t�l…
- … de hidd el, nem is lesz ez olyan sz�rnyû, mint ahogy most gondolod. – olyan nyugodtan besz�lt, hogy Sirius h�t�n v�gigfutott a hideg.
Ez nem norm�lis! Most m�r biztos!
- Meg kell �rtened, hogy leb�n�tottalak… - felpattant a sz�krõl, �s idegesen j�rk�lni kezdett. – M�g egy ilyen b�k�s farkasn�l is elszakadhat a c�rna, fõleg, ha valaki vonaglik �s ord�t alatta. �s nem akarlak b�ntani t�ged, a vil�g�rt sem!
Lupin egy ugr�ssal felpattant az asztalra, �s Sirius f�l� guggolt.
- Ah, Sirius… - lihegte bele bar�tja f�l�be. – M�r nem kell sok� v�rnunk…
Black r�m�lten n�zte, ahogy a nap lassan eltûnik a horizont m�g�tt, �s ek�zben szinte m�r semmit sem fogott fel Lupin v�gyfût�tt sz�noklat�b�l. Ha nincs megb�n�tva, biztos, hogy remegett volna.
- Itt az idõ… - h�r�gte Remus, majd f�jdalmasan fel�v�lt�tt.
Sirius �mely�tõ tisztas�ggal hallotta a csontok ropog�s�t, a h�s roszog�s�t, �s a m�ly morg�sba �tv�lt� kiab�l�st. Nem volt neh�z elk�pzelnie, hogy mi folyik f�l�tte, hisz m�r l�tta Lupin �tv�ltozni. Akkor mindig m�ly sajn�latot �rzett ir�nta, de most… Azt k�v�nta, b�rcsak lenne n�la egy ez�st-d�rda, vagy ak�rmi…
Csak szabaduljak ki, megb�nod m�g, hogy szemet vetett�l r�m, te �rd�gfattya!
A f�le mellett hallotta a morg� liheg�st, �rezte a v�rfarkas forr�, bûz�s lehelet�t, majd egy hossz� nyelv nyalt bele a f�l�be, amitõl Sirius l�lekben megborzongott, de m�reg miatt m�g a szõr sem �llt fel a h�t�n. A fenevad nyelve v�gigsz�nk�zott a h�t�n, eg�szen a segg�ig, azt�n az �llat leugrott az asztalr�l, �s vadul lefetyelni kezdte Black lyuk�t.
Hmm, nem is olyan rossz… - kalandozott el Sirius elm�je, de egy perc m�lva m�r meg is b�nta ezt a k�nnyelmû, k�sza gondolatot. A v�rfarkas abbahagyta a nyalogat�st, �s minden �tmenet, vagy cic�z�s n�lk�l belev�gta hatalmas fark�t Sirius v�gbel�be. A fi� �gy �rezte, hogy sz�tszakad, ahogy a m�retes lõcs ki-be mozgott szûk �nusz�ban. Lupin egyre erõsebben d�fk�dte, k�m�letet nem ismerve, �s minden l�k�sn�l vony�tott egy r�videt. Sirius legsz�vesebben s�rt volna, ha k�nnycsatorn�i nem lettek volna a m�reg hat�sa alatt. Bel�l m�r ord�tott, csillagokat l�tott a f�jdalomt�l, �s azt k�v�nta, hogy b�rcsak el�julna, de nem volt ilyen szerencs�je. Tehetetlen�l fek�dt az asztalon, a v�rfarkas iszony� dorongja nyom�n v�r kezdett csorogni Sirius v�gbel�bõl; h�gyh�lyagja megadta mag�t a m�regnek �s a k�nt�l lassan egy t�csa gyûlt �ssze a kopott parkett�n. A v�rfarkas kih�zta a fark�t az elk�nzott Siriusb�l, �s h�r�gve, morogva spriccelte �ssze a b�nult fi� h�t�t a sperm�j�val, majd el�gedetten horkantott egyet, �s elny�jt�zott az egyik s�t�t sarokban, nem is t�rõdve a kifesz�tett �ldozat�val. Sirius szem�bõl v�gre elkezdett folyni a k�nny, ahogy egy�b testny�l�saib�l is folyt valami. Izz� gyûl�lettel n�zte v�rfarkask�nt alv� bar�tj�t, �s m�r vagy sz�zadszorra esk�d�tt sz�rnyû bossz�t ez�rt a megal�ztat�s�rt. M�g mindig k�ptelen volt mozogni, �s rem�lte, hogy Lupinnak az �jszaka folyam�n nem t�mad kedve m�g egy k�bor numer�ra. T�l akart m�r lenni ezen az �jjelen, hogy reggel beverhesse annak a mocskos �llatnak a k�p�t, �s mivel nem tehetett most semmit, elaludt…

Hajnalban �bredt fel, �s �r�mmel tapasztalta, hogy v�gre tudja mozgatni elmacsk�sodott tagjait. Feln�zett, �s Remus-t l�tta maga elõtt, imm�r emberk�nt.
- Ugye, hogy nem is volt olyan rossz? – mosolygott vid�man.
- Engedj el! – morogta Sirius, �s a segglyuk�b�l �rad� f�jdalom egyre jobban fokozta bossz�v�gy�t.

…�s az �gy�ban �bredt fel.
�lmosan ny�jt�zott egyet, amitõl f�jdalom nyilallt a h�ts� fel�be. Nem tudta mire v�lni a dolgot, ez�rt fel�lt, amitõl csak m�g rosszabb lett. Talpra ugrott, �s sz�ttett l�bakkal, mint aki becsin�lt, letotyogott a klubhelys�gbe. Ott csak k�t embert tal�lt: James-t �s Remus-t. James r�n�zett a kacs�z� Black-re, �s elr�h�gte mag�t.
- Tapmancs, bar�tom, nincs olyan messze az a WC!
- Ha-ha ha… - morogta Sirius.
- Am�gy neked is mondom, hogy nem volt sz�p dolog, hogy kihagytatok engem �s Petert a tegnap esti bulib�l. – v�ltott gyorsan t�m�t Potter, nem akarta m�g jobban felhergelni bar�tj�t.
- Milyen bulib�l? – n�zett r� �rtetlen�l Sirius.
- Na m�gis milyen? Telihold volt, te agyament!
- T�nyleg? �s �n kint voltam veled? – n�zett r� Remus-ra.
- Bizony… - s�hajtotta Lupin.
- �rdekes… - motyogta a fi�. – Nem eml�kszem…
- Bar�tom, mondtam �n neked, hogy kutyak�nt ne igy�l, mert m�g annyira se b�rod a pi�t, mint �ltal�ban! – vihogott �jra James.
- Ittam? – �rdeklõd�tt ism�t Sirius.
- Aha… Szerintem nem is keveset!
- De… hol �s mikor?
- Azt csak te tudod… R�szeg volt�l, ez a helyzet.
- H�t… ha te mondod… - hagyta r� Black, �s lehuppant az egyik karossz�kbe, �s feljajdult. – De akkor mi�rt f�j a seggem?
A m�sik k�t fi� megvonta a v�ll�t, �s t�bbet nem is t�rõdtek az �ggyel.
- De ugye – kezdte James – legk�zelebb nem maradok ki �n sem?
- Ne agg�dj! – mosolygott r� Remus. – A k�vetkezõ telihold a ti�d lesz…

V�ge