Remus/Peter írások

Cím: Megtorlás

Írta: Fircorwen

Történet: Remus megbosszúlja barátai halálát...

Figyelmeztetés: 18 éven aluliaknak nem ajánlott (NC-17)! Brutalitás, erőszak, vér, halál…

Megjegyzés: Sirius-nak, Sirius-ért…

Remus ott lapult Pettigrew ruhásszekrényében, a hálószobában, és várt. Nem volt egyszerű dolog megtalálnia Petert. A rohadt patkány remekül elrejtőzött ebben a koszos kis mugli bérházban, alig dugta elő a képét. De ez most már nem számított. Már készen állt, és hamarosan megadja annak a sunyi kis féregnek, amit érdemel. Most éppen elment valahova, de hamarosan hazaér… Már érezte a szagát. Néhány pillanat múlva a kulcs megzörrent a zárban, és kinyílott az ajtó.

- Hát itt vagy, te kis vakarék… - gondolta Remus, és legszívesebben rögtön előugrott volna, hogy szétszedje. De türtőztette magát. Még nem…

Nem véletlenül időzítette teliholdra ezt a kis látogatást. Persze nem fogja az egészet a vérfarkasra hagyni. Kell valami élvezet magának is…

Peter percekig csak császkált fel-alá a lakásában, majd belépett a hálószobába. Remus megfeszült. Ezt várta. A patkányfajzat megállt az ajtóban és körülszimatolt. Megérzett valamit. Remus nem késlekedhetett, mert a végén még felfedezi.

- Colloportus! - vágódott ki a szekrényből a pálcáját előreszegezve, és az ajtó bevágódott a meglepett Peter háta mögött.

- Re… Rem… - makogott ijedten Pettigrew.

- Üdv, Peter! - lihegte ijesztő hangon Lupin. - Végre megvagy te kis rohadék…

- Re… Re…

- Kuss! - üvöltött rá Remus, majd egy átokkal betapasztotta a száját. - Nah, így mindjárt jobb…

Peter remegve állt, meg sem mert mozdulni, csak a szemével követte a fel-alá járkáló, eszelős tekintetű Lupint. Remus percekig szótlanul rótta a köröket, pálcáját folyamatosan Féregfarkon tartva, majd hirtelen egy hatalmas ütéssel a padlóra küldte.

- Te tetves patkány! - hörögte, majd belerúgott egyet. - Te vagy az oka mindennek!

Peter mondani akart valamit, de a száját lezáró varázs miatt csak érthetetlen motyogásra futotta tőle. Megpróbált elkúszni a dühös vérfarkas előle, de az rálépett a hátára.

- Te tehetsz róla! - Remus kezdte elveszteni a józanságát. Már kezdett alkonyodni, és a közelgő telihold előhozta belőle a fenevadat. Teljes súlyával ránehezedett Peterre, majd szabad lábával pofánrúgta, de olyan erővel, hogy ő maga is elvesztette az egyensúlyát és térdre esett. Lupin fújtatott, mint egy felbőszült bika, és egy gyors mozdulattal rávetette magát az ismét menekülni próbáló Peterre, a hátára fordította majd rátérdelt.

- Hát ezt jelentette neked a barátság? - lihegte közvetlen közelről Pettigrew képébe. - Képes voltál elárulni mindenkit! Miattad haltak meg mind!

Peter kétségbeesetten kimeresztette a szemeit, és megrázta a fejét.

- Ne merészeld azt mondani, hogy nem így volt!!! - üvöltötte Remus, és beleharapott a patkány arcába.

Olyan mélyre vájta a fogait, hogy azok szinte összekoccantak. Érezte a szájában a vér ízét, és ettől mégjobban megvadult. Egyetlen erős mozdulattal hátraránotta a fejét, leszakítva ezzel a szájába lévő húsdarabot, majdnem Peter füléig. A szerencsétlen üvölteni próbált, de a szájzáró átok miatt nem tudott.

- Elárultad James-t és Lily-t! - köpte ki Lupin a véres cafatot. - Az egészet rákented Siriusra, és elrejtőztél, te gyáva féreg! És én még sajnáltalak… - nézett rá mély undorral.

Peter megmaradt arcán könnyek folytak le a fájdalomtól, és a tudattól, hogy ezt most nem fogja megúszni.

- És ami a legrosszabb, és neked hittem, és nem Tapmancsnak! - folytatta a monológot Remus. - Miattad azt hittem, hogy ő, a legkedvesebb barátom… a szerelmem… egy GYILKOS!

Remus feje kivörösödött az üvöltéstől, és a dühtől. Lihegve kelt fel Pettigrew-ról, és hasra fordította.

- Tudom, hogy miért csináltad… - morogta, miközben egy-egy varázslattal hozzáragasztotta Peter kezeit a padlóhoz. - Féltékeny voltál. Emlékszem, annak idején Roxfortban hányszor könyörögtél, hogy legyek együtt veled. Először még azt is akartad, hogy hagyjam el Sirius, utóbb már csak egy kóbor numerát akartál… De én soha nem tettem meg! És miért? Mert tudom, hogy mi az a hűség, Peter!

Miközben beszélt, Peter lábait felrugdosta térdelőállasba, így a nyomorult ott pucsított, padlóhoz ragasztott felsőtettel.

- De te… - köpött egyet Lupin. - Te még a drágalátós Sötét Uradhoz se tudtál hűséges maradni!

Remus abbahagyta a beszédet egy percre, és zihálva nézte Petert.

- Most megkaphatsz, Peter… - morogta baljósan. - Annyira akartad, hát most megkapod! De ígérem, hogy nem lesz benne köszönet…!

Egy eszelős vihogás hagyta el a száját, majd beletúrt a zsebébe, és előhúzott valamit. Aztán egy mozdulattal letépte a nadrágot. Peter remegett, és halkan nyöszörgött. Letépett arcán keresztül látni lehetett a nyelvét, és a fogsorát, a vér csak úgy ömlött a padlóra.

Remus letolta a nadrágját, majd fogta a varázspálcáját, és egy varázslattal felállította a farkát. Másképp nem lett volna képes. Majd fogta a zsebéből előhalászott kis tárgyat, egy apró szögekkel kirakott farokgyűrűt, és felhúzta. Peterhez lépett, és minden undorát legyőzve belemártotta a szöges fegyvert. Peter megvonaglott a fájdalomtól, de ordítani változatlanul nem tudott. Remus érezte Pettigrew kínlódását, és ez erőt adott neki a folytatáshoz. Vadul löködte az időközbe vértől sikamlóssá vált ánuszt.

- Ugye milyen jó, drága Peter? - vihogta gúnyosan.

Legszívesebben feloldotta volna a szájzáró varázst, hogy hallja a kétségbeesett üvöltést, de nem akarta megkockáztatni, hogy a szomszédok meghallják és közbelépjenek a legjobb rész előtt.

Remus maga is meglepődött, hogy milyen gyorsan sikerült belelőnie spermáját az elgyötört lyukba, de nem bánta, hogy hamar végzett az undorító patkánnyal.

Kihúzta vértől csöpögő farkát, majd fogta Peter széttépett nadrágját is beletörölte.

Pettigrew némán sírt.

- Mi a baj Peter? - nézett rá gúnyosan Lupin. - Hiszen mindig is ezt akartad, nem?

Fogta a pálcáját, és feloldotta a Féregfark csuklóit leragasztó varázst. Ez már úgysem megy sehova… Kint időközben sötét lett.

- Lement a nap, Peter… - sunyított rá Remus. - Ugye tudod, hogy ez mit jelent?

Petert már nem érdekelte. Csak feküdt a padlón a fájdalomtól meg-megborzongva.

Lupin sem szólt többet. Kinézett az éjszakába, és várt. Nem kellett sokáig. A felhők mögül hamarosan előtűnt a hold, és megkezdődött a szörnyű átalakulás. Furcsa módon most Remus nem érzett akkora fájdalmat. A csontjai ropogva megnyúltak és sercegve nőtt ki rajta az ezüstös szőr, és percekkel később Holdsáp ott vicsorgott a vérben úszó Pettigrew előtt. Peter felnézett rá, és vinnyogott egyet, mielőtt a vérfarkas elkapta volna torkát és a magasba emelte. Becsukta a szemét, nem akarta látni, hogy mi következik. A farkas mordult egyet, és ugyanebben a pillanatban Peter egy tompa ütést érzett a hasában, ami egy másodperc múlva fájdalmasan lüktetni kezdett. Érezte a mancsot is, ami bent matatott a hasüregében. Majd egy pillanat múlva a földön landolt. Kinyitott a szemét, és látta a fölé tornyosuló vadállatot, amint épp a mancsára csavarodott beleket szaggatja…

Peter még élt, mikor Holdsáp a kiontott beleken térdelve bedugta hatalmas állkapcsát a hasüregébe, és jóízűen falatozni kezdett. A fenevad fogaival és karmos mancsaival tépte-szaggatta az áruló kis patkány testét, olyan dühvel, hogy mikor befejezte, szinte már csak egy véres húscafat maradt belőle, és csak halványan emlékeztetett az emberre, aki egykor volt.

A farkas bundája vérben úszott, itt-ott mócsingok tapadtak meg rajta, de ez nem zavarta. Elégedetten nézte a munkáját. Majd, mivel nem volt itt egyéb dolga, az ablakhoz sétált, és egy fájdalmas üvöltést megeresztve kiugrott az éjszakába.

Másnap Remus két csokor virággal a kezébe sétált be a temető kapuján. Először Potterék sírját kereste fel, és pár üdvözlő szó mellett helyezte el rajta a csokrot.

- James, Lily… - mondta végül. - Megbűnhődött érte…

Egy percig némán állt, majd a kis köves úton elindult, és meg sem állt egy frissen ásott sírhalomig. Letérdelt, rátette a virágcsokrot, majd megsimogatta a sírkövet.

- Érted tettem… - motyogta. - Hiányzol, Sirius…

Hosszú percekig maradt még ott, a kőbe vésett nevet cirógatva, majd könnyeit morzsolgatva felállt, és kisétált a temetőből. Ő, a Tekergők utolsó élő tagja…