C�m: A leghidegebb �jszaka

Szerz�: Fircorwen

Szerepl�k: dementorok/Sirius

Le�r�s: Black els� �jszak�ja a sitten...

Figyelmeztet�s: Kiz�r�lag 18 �ven fel�lieknek (NC-17) ! Er�szak, dementorok... Er�s idegzet sz�ks�ges!

F�sultan csoszogott a folyos�n, a l�ncai cs�r�gtek, �s szinte minden tagj�t a f�lelem j�rta �t. Sirius m�g most is k�ptelen volt elhinni, hogy itt van… Az Azkabanban… Azon a helyen, amelyet eddig csak gyermekkori r�mt�rt�netek alapj�n tudott elk�pzelni. �s most itt van, �pp a cell�ja fel s�t�l, ahogy h�tral�v� �let�t t�lteni fogja.

�let? M�gis milyen �let ez? – gondolta mag�ban keser�en. Akkor ink�bb �lt�k volna meg…

Folyton azon az �tkozott Pettigrew-n j�rt az esze… Az a szem�t kis f�reg m�g a hal�l�val is vele sz�rt ki. Nem el�g, hogy szeg�ny James �s Lily hal�l�t is r�vert�k, most m�g annak a nyomoroncnak a meg�l�s��rt is fizetnie kellett… Nem is besz�lve a muglikr�l…

Hi�ba bizonygatta volna az �rtatlans�g�t… Itt m�r senki sem hallja meg…

Mire feleszm�lt a gondolataib�l, m�r egy mocskos, sz�k cell�ban �llt, �s az ajt� csuk�dott a h�ta m�g�tt.

- H�t ennyi volt… - s�hajtott, �s eldobta mag�t a kem�ny priccsre.

Legsz�vesebben r�gt�n felk�t�tte volna mag�t, de ez t�bb okb�l is kivitelezhetetlen volt. K�tele nincs, �s a b�rt�nt �gy �p�tett�k, hogy semmif�le �ngyilkoss�gi m�dot sem lehetett a cell�ban alkalmazni. M�g ennyi kis eg�rutat sem kaphatott, aki egyszer ideker�lt… Sirius fej�ben egym�st kergett�k a s�t�tebbn�l s�t�tebb gondolatok. Mindennek v�ge. Egyed�l volt, �r�kre, ebben a l�lek�l� veremben. M�g egyetlen megmaradt bar�tja, Remus is elfordult t�le. M�g � is elhitte, hogy k�pes volt feladni James-�ket. �s tudta, hogy a kis Harry is ezt a verzi�t fogja hallani majd mindenkit�l. Gy�l�lni fogja… Mint ahogy mindenki… Pettigrew pedig h�s lett. Az az utols�, gerinctelen �rul�! Sirius m�r abban sem volt biztos, hogy meghalt az a mocsok… Jellemz� a patk�nyra: nagy t�l�l�…

Ahogy �lt ott, a gondolataiba mer�lve, lassan s�rni kezdett. Hi�ba tudta, hogy semmit sem �r vele; hi�ba hallotta folyton a sz�leit�l, hogy a f�rfiak nem s�rnak. Most kellett, nagyon kellett. De nem haszn�lt, nem �rzett megk�nnyebb�l�st. A f�jdalm�t nem tudta kis�rni mag�b�l, ahhoz t�l nagy volt…

�r�k teltek el n�m�n, �s kint lassan s�t�tedni kezdett. Sirius odas�t�lt a kis, r�csos ablakhoz, �s n�zte feketed� �gboltot. Telihold volt, a v�rfarkasok ideje…

- Remus… s�gta halkan, ahogy esz�be jutott dr�ga bar�tja. Valahol most biztos sz�rny� f�jdalmai vannak, mikor �tv�ltozik. �s most nincs mellette senki. �gas halott, Tapmancs pedig… �t pedig �lve eltemett�k… Sirius a gondtalan, vid�m di�k�vekre gondolt, mikor minden holdt�lte egy kaland volt… Egy j� sz�rakoz�s, �s egy nagy titok… �s nem volt egyed�l, soha sem…egyik�k sem… Ism�t fojtogatni kezdte a s�r�s, de visszafogta mag�t. Nem �rdemes…

Egy darabig m�g n�zte az eget, azt�n a szemben l�v� cell�b�l pisszeg�st hallott:

- H�, pszt, �jfi�!

Sirius az ajt�hoz s�t�lt, �s kilesett a kis k�mlel�ny�l�son.

- Ki van ott? – k�rdezte gyanakv�an.

- Az mindegy… - felelte a fojtottan suttog�, rekedt hang. – Itt m�r �gyis senkik vagyunk, mit sz�m�t egy n�v.

- Az�rt szeretn�m tudni…

- Ne akard! – sz�lt r� az idegen. – �n sem akarom tudni a ti�det. Nem �rdekel, hogy kit visznek ki inn�t holtan legk�zelebb. Egy id� ut�n m�r t�ged sem fog �rdekelni… Felt�ve, ha meg�red…

Sirius erre m�r nem tudott mit mondani. A m�sik f�rfinak igaza volt.

- Mi�ta vagy itt? – v�ltott t�m�t.

- �, r�g�ta! M�r j� ideje nem sz�molom. Egybefolynak a napok… De az els� napra m�g eml�kszem… �s ez�rt akarlak felk�sz�teni t�ged is arra, ami t�rt�nni fog…

- Tess�k? – k�rdezte egy kiss� ijedten Black. – Mi… mi fog t�rt�nni?

- Elj�nnek hozz�d… M�g az �jjel…

- De kik? �s mi�rt?

- H�t �k! Elj�nnek…

- Az Isten szerelm�re, besz�ljen m�r vil�gosan! – ord�tott r� Sirius.

- Ne kiab�lj! Az�rt megb�ntetnek… Majd megtudod, hogy mir�l besz�ltem… Hamarosan… Tal�n t�ls�gosan is hamar… De te �j vagy itt, �s az �jakkal mindig megteszik…

- De h�t mit?! - k�rdezte �jra, k�ts�gbeesetten Sirius

Azt�n �rezte, hogy hirtelen leh�lt a leveg�. Megborzongott. Majd valami m�st is �rezni kezdett, valami le�rhatatlant.

- J�nnek… - zih�lta a hang.

Sirius sz�lni sem b�rt. B�nultan �llt az ajt� el�tt, �s m�g akkor sem mozdult meg, mikor az els� dementor bel�pett a cell�j�ba. Elsz�llt bel�le minden sz�p eml�k �s kellemes gondolat. �resnek �rezte mag�t, �s �r�kre boldogtalannak. Csak n�zte a fekete csukly�s, hideget �raszt� sz�rnyeket, �s azt hitte, itt a v�g. Sok mindent hallott m�r ezekr�l a l�nyekr�l, de �gy testk�zelb�l m�g f�lelmetesebbek voltak. Elemi f�lelem j�rta �t, mikor az egyik dementor meg�rintette, azt�n a k�vetkez� pillanatban egy bilincs kattant a kezein. Sirius megremegett, mikor az egyik k�zelhajolt hozz�. L�tta a cs�f, foszl� hull�ra eml�keztet� arc�t, �s �rezte azt a s�ron t�li b�zt is… �gy �rezte, hogy menten �sszeesik. Tudat�nak m�g �zemk�pes fel�vel a kiutat kereste, egyetlen apr� r�st, amin kereszt�l elt�nhet… De nem volt menekv�s. Egyed�l volt a cell�ban, �sszez�rva k�t f�lelmetes sz�rnyeteggel… Sz�ve �gy zakatolt, mint a Roxfort Expressz, �s ezen a d�b�rg�sen k�v�l nem hallott egyetlen hangot sem… Az els� csap�s is hangtalanul j�tt: egy egyik dementor elkapta a v�llait, mik�zben a m�sik felszak�totta r�la a nadr�got, majd az inget is. Sirius agy�n egy pillanatra �tvillant, hogy honn�t tudja ez, hogy mit kell let�pni, hisz vak… De nem �rt r� tov�bb ezzel foglalkozni. Az els� dementor a bilincs�n�l fogva felemelte, �gy hogy a l�ba csak a leveg�ben kalimp�lt, majd a falhoz v�gta. Black meztelen teste nagyot csattant a nyirkos k�v�n, �s f�jdalom j�rta �t minden�t. Azt v�rta, hogy majd ezut�n elter�lhet a padl�n, �s v�gre �tadhatja mag�t a megv�lt� eszm�letlens�gnek, de nem �gy t�rt�nt. Ott maradt, l�gva �s a falnak fesz�lve. Azt�n k�t l�ba hirtelen emelkedni kezdett, eg�szen addig, m�g fels�teste der�ksz�get z�rt be a fallal. Siriusnak most m�r volt egy halov�ny sejt�se arr�l, hogy mi fog t�rt�nni, �s kiab�lni kezdett, m�g miel�tt b�rmelyik dementor hozz��rt volna. De hi�ba. Az �les f�jdalom a v�gbel�ben nem �rte v�ratlanul, de arra nem k�sz�lt fel, hogy ennyire iszony� lesz. A ki�lt�sa lassank�nt sikolt�sba ment �t, ahogy a jeges ujj ki-be j�rt benne. El akart �julni, bele akart zuhanni a j�les� eszm�letlens�gbe, de hi�ba h�vta a s�t�ts�get, nem j�tt el �rte. Most m�r artikul�latlanul �v�lt�tt a le�rhatatlan k�nt�l, amely j�gg� dermesztette a test�t �s lassan puszt�tott a lelk�t. Azt hitte, hogy enn�l rosszabb nem j�het, de t�vedett… Egy hirtelen fordulat ut�n fejjel lefel� l�gott, a k�t dementor ott lebegett v�dtelen, csupasz h�ts�ja f�l�tt, �s most egyszerre ny�ltak bele. Sirius hi�ba ord�tott, s�rt �s k�ny�rg�tt, hangj�t elnyelte a cella fala, nem seg�tett neki senki. Mert senkit sem �rdekelt, hogy mit tesznek vele…

�gy �rezte, hogy menten kett�szakad a k�t iszony� ujj miatt. �rezte, hogy teste kezd elg�mberedni a hidegt�l, lelk�nek �s tudat�nak pedig m�r csak egy apr� kis r�sze tartotta mag�t.

Az egyik dementor hirtelen abbahagyta az ujjaz�st, �s Sirius fej�hez k�zeledett. Black legels� gondolata az volt, hogy meg fogja cs�kolni. Veszett�l kap�l�zni kezdett, de a m�sik dementor massz�van tartotta, �s minden elkeseredett mozdulatt�l f�jdalom has�tott az �nusz�ba, �s a v�r is csorogni kezdett a megk�nzott testny�l�sb�l. Azt�n Sirius agy�ban egy pillanatra felpislogott egy kis �rtelem, �s esz�be jutott valami, amit valamikor r�g hallott vagy olvasott: a dementorok az �llatokra nincsenek olyan sz�rny� hat�ssal. Egy halov�ny kis rem�nysug�r volt ez, de Siriusnak el�g er�t adott a gondolat, hogy t�l�lheti a mai �jszak�t. Minden erej�t �s megmaradt j�zans�g�t �sszeszedve koncentr�lt az �tv�ltoz�sra… �s siker�lt is neki. Csontok ropogtak, �s �talakult mindene… �s ami a legszebb volt, a dementorok ebb�l semmit sem vettek �szre. Imm�r kutyak�nt t�rte a k�nokat, de ez m�r nagyr�szt csak testi f�jdalom volt. A lelke �s �rtelem megmenek�lt, Tapmancs meg�rizte mag�ban…

A dementorok p�r perc m�lva a f�ldre haj�tott�k szerencs�tlen �ldozatukat, �s olyan halkan t�voztak, ahogy j�ttek. Sirius csak hevert �s b�mult maga el�, mik�zben �ntudatlanul visszaalakult emberr�. �r�kba tellett, mire �sszeszedte mag�t annyira, hogy megmozduljon, �s hogy eljusson a tudat�ig, hogy �sszerond�tott maga alatt mindent. Nagy nehezen felt�p�szkodott, �s kim�szott saj�t mocsk�b�l, majd remegve d�lt a falnak. K�ptelen volt felfogni, ami t�rt�nt… Fogai �sszekoccantak a remeg�st�l, �s tudta, hogy legal�bb egy �vig k�ptelen lesz aludni ez ut�n…

A szemk�zit cell�b�l ism�t pisszeg�st hallott:

- H�, te! �lsz m�g?

Sirius nem tudott v�laszolni, annyira reszketett, �gyhogy minden erej�t �sszeszedve felkelt, az ajt�hoz sz�delgett, �s kin�zett a kis ny�l�son.

- J�l van… - lihegte a hang. – T�lest�l rajta… T�bbsz�r nem fognak hozz�d ny�lni… Legal�bb is nem �gy…

- Mi…mi…mi����…. – Sirius k�ptelen volt kiny�gni ezt az egyszer� sz�t.

- Hogy mi�rt? – seg�tette ki a m�sik. – Csak �gy. Mert megtehetik. Senki sem ellen�rzi �ket… �s mindenkivel megteszik az els� �jszak�n. Nem sokan �lik t�l, �s m�g kevesebben maradnak �pelm�j�ek ut�na. Neked szerencs�d volt, ahogy nekem is… B�r… Tal�n jobb lett volna meghalni…

- De……….? – m�g most is alig j�tt ki sz� a tork�n.

- Nem keress okokat, fiam! – sz�lt r� az idegen. – Itt nincsenek… Nincs itt semmi… Isten hozott az Azkabanban!

V�GE