C�m: Leck�k halad� zongorist�knak

Szerzõ: Gomennasai ( Deville )

Le�r�s: Apja �s fia mindig tudja valami �jra tan�tani t�rsait, �gy Siriussal sincs ez m�sk�ppen.

Megjegyz�s: Csak �gy vakt�ban j�tt az �tlet, azt�n j�tt hozz� a k�r�t�s (thx Chopin. :))

Figyelmeztet�s: 16 �ven aluliaknak nem aj�nlott (R) a n�hol vulg�ris nyelvezet �s a nem ny�lt szexu�lis kapcsolat miatt.

Itt �l�k a r�gi, poros csal�di zongora el�tt �s az ujjaim szinte k�l�n �letet �lnek, ahogy j�tszom rajta. Minden egyes mozdulatot �s hangsz�nt szem�vel �s f�l�vel egyar�nt k�vet a tan�rom, annak a tapl� Luciusnak az apja, Abraham Malfoy.

M�r t�bb �ve r�m osztott�k ki, �s meg kell, hogy hagyjam, sokkal kifinomultabb jellem, mint amilyen a fia valaha is volt �s valaha is lesz. De az elv�r�sai messze az �gben kereshet�k. Most is �ppen any�m k�r�s�re egy Chopin-darabot kell megtan�tania �s – �ll�t�lag – egy saj�t szerzem�nyt is el� kell h�znom a tarsolyomb�l, hogy azt�n a korcs fi�t �nnepelhess�k vele, mert a „dr�ga” �ll�st kapott a Miniszt�riumban. Engem k�rtek, a Black-csal�d sz�gyen�t. Minden val�sz�n�s�ggel az�rt, hogy a nyilv�noss�g el�tt megal�zhassanak.

Mik�zben ezen gondolkodom, v�letlen�l el�t�k egy billenty�t. CSATT! A j� �reg Malfoy-bot a k�gy�fej-v�g�vel, ak�r egy pr�d�ra vet�d� ragadoz�, lecsap a zs�km�ny�ra, ami t�rt�netesen a hib�t elk�vet� jobb kezem. Az arcom a zsigereimbe hatol� f�jdalom hat�s�ra eltorzul, de m�g egy pillanatra sem jajdulok fel, ugyanis a sz�leim el�bb-ut�bb a tudom�s�ra jutn�nak �s �k eff�le „gyenges�ggel” szemben kev�sb� toler�nsak, mint a var�zsl�t�rsadalom elitj�nek b�rmely csal�dja. Na j�, Pipogyusz�kn�l m�g �k is jobbak – egy fokkal.

- M�g mindig C-d�r �s nem D-moll! – harsogja – Tudod, ha sosem n�zed azt az �tkozott kott�t, az �letben nem m�sz semmire �s ebb�l m�g arra k�vetkeztethet b�rki, hogy feleslegesen pazarlom a dr�ga id�met egy haszontalan k�ly�kre!

- Az id� nem minden, Mr. Malfoy – pr�b�lom oldani a felett�bb paprik�s hangulat�t v�rfarkas bar�tom nagy mond�s�val, amit ez a csek�lys�g okozott.

- T�ved�s, ifj� Black, az id� nagyon is sok minden. – v�g vissza, majd folytatja a maga b�lcselked�s�vel – A bizalom, legal�bbis a mi korunkban, az t�nyleg nem minden. Azt nem lehet k�rty�n megnyerni. Sok manaps�g az aljas figura �s - hogy ne is eml�tsem - a mai koroszt�ly m�g azt a marad�k j� modort is elfelejti, amit mi is az �seink �ltal sz�vtunk magunkba megannyi b�lcsess�ggel egyetemben. S�llyed�ben van ez a vil�g, fiam.

Ha nem mondja, sosem j�v�k r�. De valahogy m�gis van benne valami. Egy bizonyos szem�lyre k�nnyed�n lehet alkalmazni ezt a kijelent�st. Alig b�rok elfojtani egy kuncog�st.

Egy g�nyos hang t�ri meg v�g�l az idillt:

- Nocsak, Black, leck�ket veszel ap�mt�l? Eddig abban a tudatban ringattam magam, hogy rem�nytelen eset vagy.

Nem kell sokat v�rni, a bot �tellenes v�ge hangosan koppan a f�ld�n, s minden kezd�dik el�lr�l.

- Sz�gyelld magad, Lucius! – rivall r� – Ezt a modortalans�got! H�t ilyennek neveltelek t�ged?! Legal�bb megtisztelhetn�d a Black-fi�t azzal, hogy k�sz�netet mondj neki, ugyanis sz�veskedett azt a poz�ci�t felv�llalni, hogy az �n sz�rnyseg�dletem alatt a te avat�sodnak a tisztelet�re j�tsszon!

- K�rlek, bocs�ss meg ap�m, hogy ilyenre vetemedtem. – kezdi m�zes-m�zos hangj�n a gazember – Legk�zelebb nem fordul el�! �s a tied�rt is… Sirius.

L�tszik, nehezen vetemedik arra, hogy kimondja a keresztnevemet. De ez m�r csak az � term�szet�b�l fakad.

Term�szetesen elfogadom az udvarias gesztust.

- Rendben, Lucius. – z�rja le v�g�l az �gyet hangj�ban ridegs�ggel az id�sebbik Malfoy – Aj�nlom is, hogy ne forduljon el� m�gegyszer.

Majd hozz�m fordul, eg�sz jelens�g�ben tiszteletet sug�rozva fel�m:

- J�l van, ifj� Black, m�ra v�gezt�nk. M�g besz�lnem kell a sz�leiddel a k�vetkez� �ra �gy�ben. Ha minden j�l megy, 2 nap m�lva esed�kes a legk�zelebbi tal�lkoz�sunk.

- M�dfelett �r�ltem a megtiszteltet�snek, uram. – ny�jtom ki a kezemet fel�.

- �gyszint�n, ifj� Black – viszonozza kell� udvariass�ggal a gesztusom, �s kezet r�z velem. Er�teljes, f�rfias szor�t�s�b�l kit�nik, hogy egy�ltal�n nem kezel lepr�sk�nt, mint ahogy engem �ltal�ban, egy griffend�lest szok�s.

� elmegy, �n maradok. �pp elgondolkozn�k az el�bb t�rt�nt esem�nyeken, amikor a z�r kattan�sa kiz�kkent m�g el se kezd�d�tt gondolatmenetemb�l.

S ami azt illeti, nem maradtam egyed�l.

- El�bb kelj fel, minthogy h�zelegj az ap�mnak, te var�zsl�k sz�gyene. – v�gja Lucius a fejemhez. Nyilv�n nem tetszik neki, hogy – legal�bbis l�tsz�lag – az apja t�bb tiszteletet tan�s�t ir�ntam, mint ir�nta. Majd megl�tjuk, ki ker�l ki gy�ztesen.

- Sz�momra m�st jelent ez a sz�, Malfoy. – sziszegem fel�.

- Ne j�tszd meg nekem a sarki kurv�t a sz�leim el�tt, Black, an�lk�l is tudni lehet, hogy az vagy. – pr�b�lkozik a „dr�ga” – Az eg�sz rokons�god a var�zsl�vil�g szajh�ja. Mindig is azok voltatok �s lesztek �r�kre.

- V�gre, valamiben egyet�rt�nk. – v�laszolom t�m�r g�nnyal. Kor�bban kellett volna felkelnie, minthogy a f�ldbe d�ng�lj�n.

- A helyedben nem lenn�k erre b�szke. A ti csillagotok hamarosan le�ldozik. M�r �gy is t�bb a csal�dodban a kitagadott, mint az igazi nemes. �s te sem vagy igaz�n messze t�le.

T�m�n�l vagyunk.

- A madarak azt csicsergik, az ap�d egyszer t�ged is majdnem feketelist�ra vett.

- Hogy mer�szeled?! – kel ki teljesen mag�b�l, s ez boldog�t. Nem tudom kiker�lni a lehet�s�g�t, hogy egyenesen a szem�be r�h�gjek.

- Ez�ttal �n gy�ztem, Malfoy, ismerd el. Gyorsabban siker�lt t�ged feld�h�tenem, mint ahogy neked szok�s m�sokat.

- M�g kor�ntsem adatott meg a gy�zelmi serleg, Black.

Azzal a h�tam m�g� l�p �s neki�ll a nyakamat massz�rozni. A f�lemhez hajol, �s gyeng�den s�gja a f�lembe a szavakat:

- Le sem tagadhatn�d, hogy ez most j�lesik neked, Black.

K�ts�g sem f�r hozz�, j�l csin�lja. K�rz� mozdulatai szinte a zsigereimig hatolnak. �gy l�tszik, ez a fagyosszent tud gyeng�d is lenni. V�g�lis, komoly tapasztalatai vannak. �m m�gis…

- Borzalmas vagy, Malfoy. – sziszegem, de valahogy nem �rzem a szavaim val�dis�g�t.

- T�nyleg? – v�laszol csod�lkoz�st tettetve. Nagy sz�n�sz ez a fi� – Akkor ehhez mit sz�lsz?

Erre megford�t, �s ajkai m�ris az eny�im ut�n kapnak. Olyan moh�, mint egy kismalac. Valahogy ez a bizserget� �rz�s teljesen leblokkol, kiz�rva bel�lem minden t�nyez�t, amivel ellene tudn�k tenni. M�ris a rabszolg�j�v� tett.

Ugyanolyan intenzit�ssal viszonzom a kedvess�get, mint ahogy � tette. �gy �rzem, ez a pillanat most az �r�kk�val�s�g �s ez�rt �lni kell. A v�r lassank�nt egy bizonyos ter�let fel� t�dul, melynek hat�s�ra olyan dolgokat k�vetek el, amire m�g a legmer�szebb �lmaimban sem gondoltam. M�r neki is l�tok kigombolni a fels�j�t, hogy megszabad�tsam a szinte �get� ruhadarabokt�l. Ekkor eltol mag�t�l, ha csak egy pillanatra is:

- Megmondtam, hogy szajha vagy, Black. – suttogja, majd ott folytatjuk a dolgot, ahogy megszakadt, egy pillanatnyi szusszan�st se hagyva egym�snak.

A zongora tetej�n tesz mag��v�. Olyan lecke ez, amit ennek a f�regnek az apja biztos nem oktatja szorgos tan�tv�nyainak. De mindegy. A val�s�g most csak egy apr�, ideges�t� mot�vum. A testemet �tadom egy �jfajta gy�ny�rnek.

�m minden j� dolog v�get �r egyszer. Az aktus v�g�n, mint egy dolgav�gzett, h�zza fel a nadr�gj�t. Mintha csak a „munk�j�t” v�gezte volna. Miel�tt – minden val�sz�n�s�g szerint – itt fog hagyni engem ebben a kiszolg�ltatott helyzetben, m�g utolj�ra int�z hozz�m egy hosszabb megjegyz�st, aff�le tanuls�gk�nt:

- Nos, ez m�r zongoralecke halad�knak, ugyeb�r? L�tom, most m�r r�j�tt�l, mi is a l�nyeges k�l�nbs�g aranyv�r�ek �s… khm… muglisz�rmaz�s�ak k�z�tt.

H�t igen, a jellegzetes mardek�ros kr�kog�s, mely fut�t�zk�nt terjed a vil�gban.

- Meg kell, hogy valljam, n�ha �n se tudok ellen�llni a k�s�rt�snek. �m veled ellent�tben a farkam mellett n�ha az agyamat is haszn�lom. Na adijeu, Black!

V�ge