Ron/Neville slashek

Cím: A kis szemtanú

Szerző: Nigella

Karakterek: rámenős!Ron/aggodalmas!Neville

Történet: Hogyan (ne) veszítsük el a szüzességünket? :D

Figyelmeztetés: 16 éven aluliaknak nem ajánlott (PG-13/R).

Dedikáció: Zsunak, az ötletért. :)

Ron összeizzadt pólóban ébredt: az óriási pókok ismét meglátogatták álmában. Riadtan nézett szét a sötét szobában, a szíve hevesen vert, világító szemeket vélt felfedezni az ablakban... talán egy, a Tiltott Rengetegből szökött bestia próbál bejutni a szobába?! Azonnal úgy érezte, hogy biztonságos menedéket kell találnia valahol! Harry... nem, neki megvan a maga baja, az nem lenne tisztességes, ha hozzá menekülnie. Seamus... nem, vele nincsenek olyan jóban... Neville!
A vöröshajú fiú gyorsan fölvette a papucsát és átcaplatott Longbottom ágyához. Tudta, hogy előtte nem kell szégyenkeznie, hiszen a másik srác sem volt éppen bátor oroszlán... sőt. De Weasleynek éppenséggel tetszett a gyengédség és kedvesség, ami Nevből áradt. Talán a szülei tragédiája hozta ezt a színt a jellemébe.
Ron egyetlen szót sem szólt, csak felelmelte a takarót, ami alatt a másik griffendéles szuszogott és bebújt mellé. A félénkebbik azonnal felriadt, ahogy hozzásimult, de gyorsan odasúgta neki, hogy kicsoda és miért érkezett.
-Ja, oké.-felelte Longbottom-Maradhatsz.
-Kösz.-suttogta a vörös és átölelte Neville nyakát.
Testvériesen átkarolták egymást, igyekeztek visszaaludni, de a legkisebb Weasley fiúnak egyszerűen nem ment: barátja epres fogkrémtől édes lehellete folyamatosan birizgálta az orrát, s cirógatta az ajkait, ráadásul a szobatársa enyhén horkolt is. Ha kidugta volna a nyelvét, megnyalhatta volna Nev nyitott száját. Kissé közelebb húzódott hozzá: a törzsük, az ágyékuk és a combjaik így már teljesen összeértek. Ronnak hirtelen hiányozni kezdett valami és az az érzése támadt, hogy barátja betölthetné a lelkében ez az űrt. Odahajolt fölé és megcsókolta a filtrumát, amitől a másik kissé felnyöszörgött. Ezek után végighúzta világos szempilláit az alatta fekvő arcán. Longbottom felkuncogott, kinyitotta a szemét, ami felfénylett az éjszakában.
-Csikiztél.-mondta és a szájába gyűrte az öklét.
-Folytathatom...-vetette fel Weasley félig felhúzott szemöldökkel, csibészes mosollyal és végigfutatta az ujjait a másik belső combjain.
-Jaj, ne...-vinnyogott fel Nev, ugató nevetéssel-Fel fogjuk ébreszteni a többieket!-suttogta.
-Dehogy! Fáradtak...-nyúlt a haverja ingje alá; egyszerre kezdtek keményedni-Csinálhatnánk.-javasolta a vörös hajú.
-Mit?
-Amit Harry szokott Dracoval.-vigyorodott el Ron-Szeretnéd?
-Hát a nagyi megharagudna érte...-próbált kitérni a szerencsétlenebbik.
-A nagyi kurvára nem fogja megtudni.
-Biztos?-kérdezte aggódva Longbottom, míg a Griffendél őrzője hágó mozgásokat kezdett el végezni rajta.
-Szarjál a nagyanyádra, mi köze az egészhez?-kapaszkodott Potter jobbkeze a pizsijébe és a térdéig lerántotta, közben kissé belenyalintott Neville szájába. Nehezen tudott uralkodni már a farkán, be akarta végre vágni valakinek.
-És az nem baj, ha Trevor lát közben minket, nem lesz ettől semmi baja?-aggódott Nev, miközben alulról lemeztelenítették. A combjait erősen összeszorította. Ron előszedte időközben teljesen megmerevedett szerszámát.
-Trevor minket figyel az asztalról.-cikizte az alatta fekvőt-Inkább fordulj a fal felé és a nem néz a szemedbe, akkor sosem tudja meg, hogy mi történt. De ne nyávogj már!-rántotta be a hanyag mozdulattal a függönyt, mely ennek következtében nem húzódott be, csak félig és aztán bemászott Neville háta mögé. Őrületesen kívánta a kis dundit.
-Oh-ké.-egyezett bele a másik, míg a nyakát csókolhatta s feljebb húzta a pizsamafelsőjét is, míg a hasát markolászta. Igyekezett a bránert a megfelelő helyre irányítani és domináns félként nagylelkű gyengédséget gyakorolni. Bevezette a lényeget Longbottom combjai közé, ahol a gyönyör forrását sejtette s ütemes mozgásba fogott.
-Ugye neked is jó?-próbálta érzékire venni a hangját.
-Aham.-felelte a partnere, bár némi bizonyalanság csengett a szavaiban.
-Biztos, hogy nem fáj?-gyorsított egy cseppet a tempón.
-Nem, csak egy kicsit dörzsöl. Alig érzek valamit.
-Akkor lehetek szenvedélyesebb, igaz?-harapott a másik puha, rugalmas fülébe.
-Igen, szeretnélek érezni. Mélyen.
A végén már úgy kefélte Nevet, mint egy ló a kancát, de úgy tűnt, ez a kis hülye totál érzéketlen. Ő bezzeg érzett mindent! Mindent, a lágy hús érintését, a kellemes súrlódást... bár a lüktetést, amiről Harry beszélt, egy cseppet hiányolta. Mindegy, lényeg a lényeg, hogy elélvezett és már nem szűz!
-Tiszta ragacs lett a lábam!-panaszolta Neville.
-Most mit vagy úgy oda, te kis béna?-háborodott fel Ron-Soha többé nem csinálom veled!-kiáltotta frusztráltan s elviharott, vissza a saját ágyába. Dean felpillantott, majd a másik oldalára fordult.
-Nem baj, Trevor.-vette fel Neville a békáját az asztalról-Mindig tudtam, hogy ez a Weasley tiszta gáz.

Vége