Ron/Draco fordítások

Cím: -

___________________________________________________________________________________

Cím: Sötét éjszaka a Tiltott Rengetegben

Szerző: InTheVast

Fordította: Sue Black

Leírás: Ki más olvaszthatná meg Draco hideg szívének tüzét, mint Ron Weasley? 

A fordító megjegyzése: Mióta elolvastam le akartam ezt fordítani... Most megtörtént. Nem tudom, én elvakultan szerelmes vagyok a párosba, de kíváncsi vagyok a ti véleményetekre, remélem sikerül visszaadnom az eredeti művet.

Korhatár: 18 éven aluliaknak nem ajánlott (NC-17)!

Egy sötét éjszaka volt a Tiltott Rengetegben, a levegő az eső és mennydörgés baljós előjelét hordozta. Két ellenséges fél találkozott itt már a harmadik alkalommal. Draco Malfoy és Ron Weasley, ötödéves roxforti diákok titokzatos arckifejezéssel bámultak egymásra.

Draco olyan közel simult Ronhoz, amennyire csak tudott, megsimogatva a magasabb fiú szeplős arcát. Gyengéden, hagyta vágyait kimutatni, de csak óvatosan. Finoman megcsókolta Ron puha arcát; szerette a melegéért, amit hideg szívének adott.

Draco levetette fekete köpenyét, az leesett a nedves, zöld erdei talajra. Tudta, hogy tekintete kifürkészhetetlennek tűnik Ron számára, ezüstösek és párásak a holdfényben. A haja és a bőre csillogott. Szándékosan lassan levetkőzött, rádobva pólóját és cipőit a köpenyre. Ron követte, de az ő mozdulatai sokkal buzgóbbak, gyorsabbak és kapkodóbbak voltak. Draco komor arcán apró mosoly jelent meg és megtekintette az új, meztelen Ront, az izmos testét és a szégyenlős, sötét szemeit.

Draco tenyerével végigsimította Ron karját és mindketten libabőrösek lettek. Ron felsóhajtott.

- Feküdj le – suttogta Draco.

Ron engedelmeskedett, letérdelt, majd lehasalt a nedves fűbe. Vágy és naiv ártatlanság keverékével tekintett Dracora.

Draco letérdelt és végigsimította Ron hátát, lassan és csábítóan. Érzékien leeresztette rózsaszín ajkait a sima húshoz, majd hosszú ujjaival lejjebb kalandozott, Ron baba puhaságú bőrén. Belélegezte Ron bőrének szappanos, édes illatát. Draco észrevette, hogy Ron lélegzetvételei szaporábbak lettek.

- Kérlek – nyögte Ron.

Draco elmosolyodott.

- Rendben, Weasley. Csak adj egy másodpercet…

Draco terpeszülésben szinte teljesen ráült Ron hátára és kicsit kiszívta a nyakát.

Ron zihálni kezdett.

- Most magamévá teszlek. Valószínűleg fájni fog egy kicsit – mondta Draco lágyan.

- Nem érdekel, csak kérlek… tedd meg.

Draco csinálhatta volna úgy is, hogy nem fáj; tudta, hogy ez Ron első alkalma, vehetett volna egy kis síkosítót, de nem tette. Érezni akarta, ahogy Ron vonaglik alatta kínjában.

Draco elővette hosszú szerszámát majd besiklott vele Ron szűk lyukába. Ronnak elállt a lélegzete szeretőjének első, fájdalmas érintésétől. Draco elkezdett lassan beljebb csúszni a szűk, meleg helyre, megpróbálva legalább egy kis örömöt okozni. Ekkor kezdett el dörögni az ég.

Amint vihar dühöngése átvette fölötte az irányítást, képtelen volt megállni, elkezdett erősebben nyomakodni Ron feszes hátsójába.

- Kibaszottul szűk vagy. – lihegte.

A lezúduló eső egyszerre volt hideg és meleg. Ron nyöszörgött alatta, egyszerre érezve fájdalmat és gyönyört. Draco szerette ezt a hangot. Körmével végigszántott Ron hátán, sötét, vörös jeleket hagyva maga után, és amint a fiú felszisszent, élvezte, hogy elveheti Ron ártatlanságát. Újra beljebb hatolt, egyszer, kétszer, háromszor. Ron szeretője nevét nyögte aztán Draco egy sikítás kíséretében elélvezett. Aranyló meleg áradt szét mindkettőjükben. Draco egy pár percig szorosan átölelte Ront és annak szaggatott, nehéz lélegzését hallgatta. Engedte, hogy Ron megforduljon. Ron szemeiben újfajta kéjvágy ébredt. Ron le és fel simogatta Draco mellkasát, az apró, kemény mellbimbóit. Draco lejjebb nyúlt, megdörzsölve férfiasságaikat. A mennydörgések hangosabbak és sürgetőbbek lettek.

- Milyen volt Ron? Fájt?

- Egy kicsit – vallotta be szégyenlősen. Ron akart… akart valamit… Előre hajolt, hogy megcsókolja Draco ajkait, de az eltolta magától.

- Emlékezz a szabályokra. – fenyítette meg.

Hogyan is felejthette el Ron? Amikor Draco és Ron találkozói elkezdődtek, létrehoztak pár szabályt. Draco irányítja a szeretkezést, titokban kell tartaniuk az egészet, és nem válthatnak francia csókot, mert Draco szerint az túl bensőségessé tenné a kapcsolatukat.

- Csak egy csók – könyörgött Ron.

- Nem – utasította vissza Draco.

Egyre erősebben zuhogott. Draco elkezdte Ron hosszú farkát masszírozni. Buzgón próbálta elterelni a figyelmét a csókolózás ügyről. Ron sóhajtozni kezdett gyönyörében, ahogy Draco ujjai mindenhol körbejárták.

- Milyen puha a bőröd, Weasley… - suttogta a fülébe. Kezei ritmikusan mozogtak fel és le a kemény erekción. Ron tudta, hogy közeledik a csúcs felé.

- Ne, várj – mondta el-el akadó lélegzettel és megállította Draco kezét. – Hagy próbáljak ki valamit – kérte.

Draco beleegyezett.

Ron megfordult, így ő került felülre. Draco nem tudta, tetszik-e neki ez a póz, de abban biztos volt, hogy a férfiasságát egyre keményebbé tette.

Ron ajkaival végigsúrolta Draco mellkasát és Draco felsóhajtott. Ron beszorította a fejét Draco két lába közé, majd bekapta hatalmas merevedését. Harapdálta és szívogatta a húst, amitől Draco teljesen elveszett a szexben. Draco csodálkozva figyelte az apró, vörös fejet le fel mozogni a lábai között. Érezte amint Ron… lassú és gyengéd mozdulatokkal nyalogatja. Ron ereje lassan teljesen hatalmába kerítette Dracot, aki úgy érezte, Ron nyelvének rabszolgájává vált. Draco kinyitotta a száját és felsikított vad tehetetlenségében, amint Ron eljutatta a csúcsra. Az eső belehullott nyitott szájába, sós de mégis édes volt. Draco újból elélvezett és hagyta, hogy Ron élvezze az megízlelje. Ron lassan felkúszott Draco testén.

- Mmmm – mondta megnyalva nedves ajkait. – Nagyon jó ízed van.

Draco még sokkhatás alatt állt, lelökte magáról Ront.

Megragadta az elázott, nedves ruháit és elindult. Ron összezavarodott.

- Draco? – hívta vissza.

Draco gyorsan lenyugtatta magát majd megfordult.

- Mi van? – kérdezte gyönyörű, hideg mosollyal az arcán. Az eső tovább zuhogott.

- Mi baj? – kérdezte Ron.

- Csak egy kissé elegem lett belőled, ennyi az egész – mondta gúnyosan.

- Hogy mi? – kérdezte Ron hitetlenkedve.

- Nos, remek szerető vagy meg minden… csak kicsit… szóval… kiszámítható.

Ron nem tudta leplezni sértettségét és fádalmát, egy villámlás hasította ketté az eget felettük. – Mi? – mondta újra.

- Hallottad.

- Erről szólt az egész? Csak meg akartál baszni? Sosem gondoltál rám, mi?

Draco bólintott, de belül rettenetesen érezte magát.

- Mégsem vagy annyira ostoba, Weasley – mondta kaján vigyor kíséretében.

Ron szomorúan megrázta a fejét, az eső végigomlott rajta.

- Nem csodálom, hogy sosem hagytad, hogy megcsókoljalak. A szíved kőből van, Draco.

Megfogta a saját, vizes öltözékét, majd anélkül, hogy egy pillantást vetett volna Dracora, elsétált mellette.

Draco ott állt mozdulatlanul, figyelte amint elsétál az egyedüli ember, aki valaha szerette és hatással volt rá.

Az eső vadul zúdult alá, hozzátapasztotta a haját az arcához. Beleborzongott a hidegbe. Megérintette az arcát.

Sírt? Úgy tűnt, már nem tudta elrejteni a könnyeit a vihar elől.

- Ron! – sikította majd belezuhant a sáros földbe. A szívem összetört, állapította meg. Úgy tűnik a kő megrepedt, gondolta csodálkozva.

- Ron! – megfordult, hogy a szembenézhessen vele.

- El akarod mondani, hogy mennyire utálsz, Draco? – kérdezte.

- Szeretlek Ron – mondta és újból felsikított.

A nem messze álló alak megfordult és a ránézett.

- Hazudsz. Hidegvérű mardekáros kígyó – vádolta.

- Kérlek… bocsáss meg. Nem gondoltam komolyan, amit mondtam.

Ron dühös, gyilkos tekintettel meredt rá. Aztán egyszer csak ellágyult. Talán a Draco arcán végigfolyó könnyektől, vagy a riadt tekintetétől.

Draco odamászott Ronhoz és átkarolta a lábait.

- Ne hagyj el – könyörgött. – Rettenetesen rideggé válok, ha egyedül vagyok.

Ron némán állt, mint egy meztelen, vizes szobor. Lenézett a lábainál fekvő Dracora… és várt.

- Azért nem hagytam, hogy megcsókolj – mondta Draco – mert én még… soha… szóval én még sosem csókolóztam. Tudom, hogy tapasztaltnak tettetem magam, de valójában nem vagyok az. Amikor fiatalabb voltam, apám egyik Mardekáros barátja megerőszakolt. Megpróbáltam elmondani apámnak, de őt csak legyintett, miszerint a barátja csak próbált megtanítani. – felnézett Ronra.

- Sosem mondtam még el ezt senkinek – mondta. – Később a gyűlölet felemésztett, és kétségbeesetten vágytam a Mardekárba, hogy soha többé senki ne tudjon bántani.

- Amikor kisebb voltam, azt hittem, a Mardekárosok legyőzhetetlenek, és hogy csak egy erő létezik, az ördögé. De tévedtem – zokogott Draco. – Szeretlek Ron. Szükségem van rád. Mutasd meg, hogyan legyek jó újra. Kérlek.

Ron letérdelt és belenézett Draco ezüstösen csillogó szürke szemeibe.

- Hagyd, hogy megcsókoljak – mondta Ron lágyan.

Ron kezei közé fogta Draco arcát. Tétován közelebb hajolt. Egy másodpercre megízlelte Draco ajkait, végigsimította őket a sajátjával. Draco karjait Ron nyaka köré fonta, ajkai szétnyíltak. Draco becsukta a szemét és hosszú, szőkés-fehér szempillái az arccsontján pihentek. Ron megcsókolta ajkait, majd lassan, nagyon lassan becsusszant nyelvével Draco szájába. Nyelveik megérintették egymást, óvatosan, leheletük édesen összekeveredett. A csók minden volt, amiről Draco valaha csak álmodott, és folytatták, nem törődve vele, hogy eloszlik az eső és az éjszaka, majd ködös reggel veszi át a helyét. A Tiltott Rengeteg fölött az eget átszelő szivárvány sem érdekelte őket.

- Szeretlek Draco – mondta Ron, miután a csókjuk véget ért. Szorosan átölelték egymást.

Vége

________________________________________________________

Szerző: Zyre

Fordította: Sue Black

Cím: Titkok

Történet: Belsőséges párbeszéd Ron és Draco között... ;)

Figyelmeztetés: 16 éven aluliaknak nem ajánlott (R).

„Mit csinálsz itt Weasley?”

„Hm. Nos, kicsit kényelmetlen lett volna a szobatársaim előtt szeretkezni, nem gondolod?”

„Nem, te ostoba. Miért vagy itt velem?”

„Ó! Miért nem ezzel kezdted? És - ne nézz így rám! - Feltételezem azért, mert szexi vagy és - hiába nem helyes, olyan érzéseket váltasz ki belőlem, amelyekre senki más nem képes. És… nem tudom, nem vagyok a szavak embere.”

„Szexi vagyok?”

„Persze, hogy az vagy. Vagy azt hiszed, megbasznék valakit, aki nem az?”

„Potter…?”

„Oké, oké… Sosem volt Harry-vel semmi olyan. Olyan, mintha a testvérem lenne, még csak gondolni sem tudok ilyesmire. Amúgy ő is szexi.”

„Szexisebb, mint én?”

„Draco, őszintén.”

„Au! Nem hiszem, hogy emiatt megérdemeltem a csipkedést! Én csak…”

„Hmm? Te csak mi?”

„N-ne tedd ezt velem, amikor megpróbálok be-beszélni hozzád! És ne nézz rám így, nem fogok leborulni előtted tőle. Ördög vagyok, nem emlékszel? A Weasley szemeknek nincs hatásuk rajtam.”

„Ez a jelentőségteljes beszélgetések ideje? Meg kéne ijednem?”

„Nem, és nem is kell leülnöd. Csak - igeen, csak feküdj ide.”

„Szeretek itt feküdni. Meleg vagy. Mit is akartál mondani?”

„Akartam mondani bármit is?”

„Arról, hogy nem vagy szexi.”

„Oké. Nos nem mintha kétségbe vonnám a szexisségemet, éppen ellenkezőleg, tudom, hogy milyen feltűnően jóképű pasas vagyok. Csak nem hallom tőled túl gyakran.”

„Sajnálom. Azt hittem, hogy ez - és ez - és ez -”

„Ron! M-mondtam! Semmi ilyen csókolgatás most.”

„Azt hittem, hogy amit csinálok, azzal valamelyest bebizonyítom, hogy szerintem szexi vagy, ennyi az egész. Mert így gondolom, és mert az is vagy. És most meg foglak csókolni, és nem tudsz - mmmmmmmm.”

„Mmm, ezért még megverlek.”

„Tökéletes ajkaid vannak.”

„Tudod nem kell suttognod.”

„Igen, de… titokban akarom tartani. Csak magamnak és talán egy kicsit neked.”

„Ron…”

„Hova mész? Várj, valami rosszat mondtam?”

„Nem, természetesen nem. De tudod, hogy nem kéne akarnod ezt. Nem vagyok jó ember, tudod milyen köcsög vagyok, hogy milyen hitvány és borzalmas tudok lenni. Hazudsz magadnak, ha valami mást gondolsz rólam.”

„Hé, Draco. Tudom, hogy bunkó vagy. Hónapok óta veled alszom, hidd el, tudom. Elcsórod a takarót és a lábaid mindig hidegek, és kész picsaként viselkedsz reggelenként.”

„Látod?”

„Ámde azt is látom, hogy milyen érzéseket váltasz ki belőlem. Már mondtam, emlékszel? És megpróbálok szemet hunyni a személyiséged fölött.”

„Értem, de miért?”

„Mert te egy titok vagy. Nem Harryé, nem apádé, te teljesen az enyém vagy. Az én titkom, amivel csak azt teszek, amit akarok.”

„Mindig is tudtam, hogy birtokló típusú vagy Ron.”

„Fogd be.”

„Komolyan mondom, túlságosan hűséges vagy ahhoz, hogy egy…”

„Fogd. Be.”

„Miért?”

„Mert mutatni fogok valamit. És semmi értelme beszélni.”

„Rendben. De Ron?”

„Igen?”

„Te is az én titkom vagy.”

Vége